VARRÓ Hímző és Hagyományőrző Gyermektábor

A doroszlói VARRÓ-ról

Doroszlón télidőben főleg egykor de ma is VARRÓba jártak/járnak az emberek. Közelebbi távolabbi rokonság, komák, jóbarátok gyűlnek össze ilyenkor az őket meghívó családnál. A környező falvakból is érkezhetnek meghívottak. A háziasszony nagy szeretettel várja ilyenkor vendégeit, legtöbbször ebédet is készít számukra. Az asszonynép és a leányok korábban, leginkább az eladósorban lévő nagylány staférját (hozományát) slingelte, tehát viseleti darabjait vagy majdani tisztaszobája textíliáit készítette. A kislányokat is ilyenkor tanítgatták öltögetni. Dolgoztak és közben beszélgettek, esetleg dalolgattak. A férfiak, ha tehették délután csatlakoztak a társasághoz. Iszogatva tették helyre a világ dolgait. Gyakran előfordult, hogy egy-egy falurészen az ismerős asszonyok, délutánonként vagy esténként is eljártak varrni egymáshoz. Ez a szokás az autentikus környezet és az egykori VARRÓK hangulata jellemzi a doroszlói Hímző és Hagyományőrző Gyermektábort.

1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999

VARRÓ 1993 A magyar népi díszítőművészet egyik sajátos ága a hímzés, mely egykor elválaszthatatlanul hozzátartozott a viseleti darabok elkészítéséhez és díszítéséhez. Az elődöktől reánkmaradt motívumokból álló csodálatos mintakincs értéke, kötelez bennünket annak felkutatására továbbéltetésére, átmentésére az utókor számára.
Mint a Kiss Lajos néprajzi szakosztály tagjai, elsődlegesen ebből a megfontolásból igyekeztünk megszervezni a dorosz-lói gyermektábort. A falubeliek és az idős adatközlők, nagy segítségünkre voltak ebben. Így a Bácska 7 helységéből érkezett gyerekek és helybeli vendéglátóik, a Varróban elsajátíthatták a Doroszlón ismert és kedvelt öltéstechnikákat.
Nem csak hímző, hagyományápoló tábor is volt ez, és kitünő alkalom a barátkozásra és kellemes időtöltésre.

"A doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskola adott otthont, találkozóhelyet a téi szünidőben, a 93-as téli szünidőben megrendezett Varró-nak, amelyen különböző városokból, falvakból érkeztek gyerekek, szeretettel fogadták tanulóink otthonukban, pár napon át voltak vendégeik, az iskola pedig, egy szerény kis tanteremmel járult hozzá ahhoz, hogy összejöjjenek a falu még mindig lelkes tagjai, asszony tagjai, és a két generáción át, tehát a kihalás veszélyével fenyegetett művészetet íly módon megpróbálták átmenteni a felnövekvő korosztály számára, hogy a gyakorlatban éljen tovább a díszítőművészet".

(Ódry Teréz a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának nyilatkozata)

A varróban slingelt szélű zsebkendőt készítettek a gyerekek valamennyien. A 30x30cm. fehér gyolcsra, szabadrajzú hímzéseket terveztünk.
Mintázással, Doroszlón drukkolással kezdődött a munka. A választott mintától függően, ütőfával vagy sablon papir mintával készítette Szittyai Anna az előnyomást, közben tanácsokat is adott a gyerekeknek a minta megválasztásához.
A papírmintázásnál sablont alkalmazva az anyagra vitte a gyanta és a megfelelő kék mintázópor keverékét. A spiritpermet oldja a gyantát és ezáltal rögződött az anyagon a kék mintázat.

A 82 éves Diósi Margit néni is szívesen tett eleget meghívásunknak, és így körünkben most is nagy lelkesedéssel dolgozik. Még 1930 körül kezdett el drukkolni, akkor Mecker Katalin idős drukkolóasszonytól vásárolta meg a szükséges mintákat. Életében sokat hímzett megrendelésre, és foglalkozott kelmefestéssel is. Nagyon fontosnak tartja a pontosságot a minták elhelyezésénél. A mintasorok egyenes vonalát az anyag meghajtásával ellenőrzi.
Az előnyomáshoz a folyékony festéknek megfelelő sűrűségűnek kell lennie. A mintázásra szánt anyagot pedig, puhább alapra kell helyezni, így az előnyomat sikeresebb lesz.
Nem csak drukkolt és hímzett Margit néni.Ő volt a falu író-asszonya., álmodta és írta is a szebbnél szebb motívumokat. Most is szívesen rögtönzött a gyerekek kérésére.

Az első napra a lyukhimzés és huroköltés technikájának elsajátítását terveztük.

A lyukhimzésnél az előöltés után, a kör közepén hegyes ollóval, kis lyukat vágunk, apró bevágásokat végzünk. Aztán a szálat úgy vezetjük, , hogy bentről kifele öltünk és sűrű-apró egyenletes öltésekkel körülvarrjuk a lyukat. A lyukhímzést mindig előöltéssel kezdjük. Ami úgy keletkezik, hogy az anyag színén és visszáján, a megrajzolt minta vonalán azonos hosszúságú öltéseket varrunk. Huroköltés úgy jön létre, hogy egy laposöltés után, úgy szúrunk fel, hogy a szál a tű alatt maradjon. Ezt folyamatosan ismételve, hurkolt sort kapunk. A szegélyek eldolgozása eseté-ben, előöltéssel készítjük. Doroszlón e két hímzésfajtát együtt alkalmazva, slingelésnek mondják. Slingelés kizárólag fehér anyagra, fehér hímzőfonallal készül.

Helybeli adatközlőink vezették be a gyerekeket az öltésmó-dok titkaiba, amit a hitelesség szemponjából tartottunk fontos-nak. Egykor készült, eredeti darabokon vizsgáltuk meg a minták elhelyezését és a hímzésfajtákat. A színösszeállításnál is ügyeltünk az eredetiségre.

A második napon a kosarazást és száröltést tanulták meg a gyerekek. A lábazás helyi elnevezése a kosarazás.
Egyik változata az, amikor a lábakat összefogó körfomát, előre elkészítjük. A mintaszéleket a fonalból készült pálcikákkal-lábakkal, kapcsoljuk a középhez. A kosarazással Doroszlón kizárólag a slingelést gazdagították. Mindig fehér anyagra, fehér himzőfonallal készítették.
Száröltés akkor keletkezik, ha egyenlő hosszúságú laposöltésekkel sorozatosan visszaöltünk, és az előző laposöltés közepénél szúrunk fel. A száröltés a legelterjedtebb öltésmód, melyhez egyaránt alkalmazható a fehér és színes alapanyag és himzőfonal. Bármely szabadrajzú minta elkészíthető íly módon, de mégis, leginkább a növények szárait a díszítmények finom körvonalait, indáit hímezzük vele.

Ezen a délutánon került sor, a téli vallási ünnepkörhöz kapcsolódó dramatikus népszokások felelevenítésére. Meghívtuk a varróba, a karácsony előtt betlehemet járó gyerekeket

Csorda pásztorok midőn Betlehemben,
Csordát őríztek éjjel a mezőben.
Csordát őriztek éjjel a mezőben.
Menyből az angyal, lejött hozzátok,
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvén
Lássátok, lássátok.

Adatközlőink, miután dióval, almával ajándékozták meg a pásztorokat, a bölcsőjárásra emlékeztek vissza és elénekelték az alkalomhoz kapcsolódó éneket:

A Kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja.
Két kezével ápolgatja,
két lábával ringatgatja.
Aludj, aludj én kis dedem,
én gyönyörű szép gyermekem.
Nem királyné a te anyád,
szolgálatból lettem dajkád.

Öröm volt látni a gyerekek nagy igyekezetét, amint a fehér anyagra, fehér himzőfonallal készítették a kosarazást. A tábor ideje alatt az ellenőrzés és útbaigazítás folyamatos volt.

Ma farsang első napja, Vízkereszt vagy Háromkirályok napja van. Mi is megemlékeztünk az e napra vontatkozó hiedelmekről, szokásokról. Adatközlőink a Háromkirályjárással kapcsolatos éneket is elénekelték:

Három királyok napján,
Országunk egy istápját
Dicsérjük énekekkel,
Vigadozó lelkekkel
Szép jelen szép jövő
Szép napunk támadt
Szép napunk támadt.

A keresztöltést Doroszlón merkülésnek mondják. A keresztszem, két egymást keresztező azonos nagyságú, ferde laposöltésből áll.
A merkülés igen kedvelt díszítésmód volt egykor. Készülhetett előnyomás után is, de az ügyeskezű asszony a fehér gyolcsra, szemmérték után készítette az apró kereszteszemeket. Ingek elején, terítőkön, de a slingelt zsebkendőn is alkalmazták. Leginkább a monogramok készültek ezzel a technikával.

Végig mentem doroszlai temetőn,
Elvesztettem fehér slingütt zsebkendőm,
Fehér slingütt zsebkendőmet nem bánom,
Csak a régi szeretőmet sajnálom.
(Csirajnóta szöveg)

A helységre jellemző leánytánc dallamára, a csirajnótában, meg is énekelték ezt a viseletkiegészítő darabot.

Közeledik a 18 óra a napi munka befejezése. A napok fogynak, az öltések és élmények szaporodnak a varróban.

A téli szünidőben, 1993. jan. 4-8-ig tartott a gyermektábor Doroszlón. Gombosról, Szilágyiról, Kupuszináról, Zentáról, Szabadkáról, Bajmokról, érkezett két - három gyerek. A foglalkozások délutánonként voltak megtartva. A délelőttökön a gyerekek ismerkedtek a helybeliekkel, a faluval. Ottlétünk ideje alatt, igazi zimankós, hideg tél volt. Szerencsénk volt, mert egy kevés hó is esett. Így csütörtökön délelőtt Mosina Antal és felesége Erzsébet, a gyerekek kedvéért több év után ismét összeállította a lovasszánkót. Vidám gyermekzsivajtól volt hangos az utca, amíg a csilingelő fogatosszán a kacagó gyerekekkel végig siklott rajta.

Szólnunk kell idős adatközlőinkről, akik közül Tallósi Rozália, Novák Matild, Zámbó Matild, Móger Anna, Cseke Ilona, Gyurgyovics Mária, Kámán Julianna, Király Viktória, és még sokan mások, nagy szeretettel és türelemmel avatták be a gyerekeket a kivarrás titkaiba.

A délelőtti órákban megtekintettük a falu egyik látványosságát is. Ellátogattunk Gellér Katalin házába. Ez az egyetlen ház a faluban, ahol a tisztaszoba egykori, eredeti elrendezésben áll még és látva, az 1930-as évek parádés tisztaszobáinak fénykora elevenedik meg a szemünk előtt. Itt megtekinthették a gyerekek a slingelt fehérágyban még a "bujót". A szekrényekben a staférba kapott ruhaneműn kívül, ott lapulnak az ünnepi viseletdarabok is. Gellér Mária fityuláit kézbe is vehették a gyerekek, Nagy Mária pedig, egy helybéli leány fejére is tette. A sok szép fehér slingelést érdeklődve vették szemügyre a lányok.

Délutánra egy új öltésforma, a hamiskeresztöltés elsajátítása volt tervezve, és a már ismertek gyakorlása. A hamis keresztöltésnél a szabadrajzú minta mindkét szélvonalánál, csak három-négy vászonszálat emelünk a tűre, úgy, hogy a felületen a hímzőszál megkereszteződjön. Az anyag visszáján pedig, csak a minta körvonalai láthatók.

A falubeliek adományaiból készültek az uzsonnák, melyek a régi ételek ízeit varázsolták elő. A fánk a patogatott és főtt kukorica és az édes sült tök, amit a doroszlóiak csak bundivának mondanak.

György János helybeli plébános ismertette a falu múlt században épült temlomának történetét, melyet Szent Imre herceg tiszteletére szenteltek.
Kis csapatunk ellátogatott a faluszéli kegyhelyre is, az egykori Mosztonga melletti Szentkúthoz. Láttuk a kápolnát, a szabad folyosó freskóit, a csodás vizű forrásnak vélt kutat, és mellette az 1861-ben állított szobrot. A kegyhely eredete a középkorra vezethető vissza, melynek látogatottsága napjainkban is számottevő. Kisasszony-napi fő búcsújára több ezer zarándok látogat ide.

Az utolsó napon a laposöltéssel és hamis laposöltéssel ismerkedtek meg a gyerekek. Laposöltés úgy keletkezik, hogy a tűvel felszúrunk az anyag színére, és egy meghatározott ponton leöltünk az anyag visszájára. A hamis laposöltésnél a szabadrajzú minta szélvonalainál, csak 3-4 vászonszálat veszünk a tűre. Ezt ismételve a felület kitöltődik, az anyag hátoldalán viszont csak a minta körvonalainál látszik egy keskeny öltéssor. A doroszlóiak tőtött varrásnak mondják ezeket az öltésmódokat, és ők nem hímeznek, kivarrják a mintákat. A gyerekek az otthoni további munka folytatásához, és a zsebkendő végleges elkészítéséhez, útmutatót is kaptak.

"Horváthné Szittyai Panni néni,
- Mikor született?
- 1930-ban. Már régóta csinálom ezt a drukkulást. A kézimuka az mindég szép, az mindég beillik minden hová. Konyhába-szobába, mindenhová, meg a viseletbe is mindenhová be lehet tenni, mindent fő lehet vele ékesíteni". (Szittyai Anna nyilatkozata)

Ma a Varró befejeződik, de a munka nem. Tervünk szerint május 29-én kiállítást rendezünk az elkészített zsebkendőkről itt Doroszlón.

A táborban zajló eseményekről az újvidéki és zombori rádió-ban, beszámolók hangzottak el a hét folyamán. A Magyar Szó, a Dunatáj és a Jó pajtás számára pedig egy közös fotó is készült a beszámolók mellé.

A téli Varróban megkezdett zsebkendők kiállításán vagyunk Doroszlón. Sajnos Diósi Polák Margit már nem lehet közöttünk. Helyszíni hangfelvétel a Varróban. Diósi Margit esti imáját mondja:

"Én lefekszem én ágyamba
Mint Úr Jézus koporsóba
Három angyal őríz,
egyik fejtű másik lábtú
harmadik halálom óráján
Amen."

vissza

föl

VARRÓ 1994

...Európa nem arra kíváncsi, hogy át-

vettünk-e mindent, amit az európai műve-

lődés nyújthat, hanem arra, hogy a ma-

gunkéból mivel gyarapítottuk az európai

művelődést!"

Györffy István (1939)

A Vajdaságban a Bácska délnyugati csücskében, a Dunától nem messze (mintegy 11 km) terül el, e ma is zömmel magyarlakta kis település Doroszló. A krónikások már 1313-ban emlegetik, de a török pusztítások után ez a vidék is elnéptelenedik és 1752-ben az újratelepítés során 27 magyarországi megyé-ből (így: Somogy, Zala, Vas, Komárom stb. legtömegesebben Tolna) népesült be Új-Doroszló. Az azonos nyelvet beszélő, más-más vidékről érkező lakosság szokásaiból, viseletéből alakult-formálódott helyivé a doroszlói.
Napjainkban (Gombos azaz Bogojevó és Kupuszina mellett) egyike azoknak a hagyományőrző településeknek, ahol az emberek még tisztelik az ősöktől reánk maradt örökséget.
A közvetlen közelében található középkori eredetű kegyhely, valamint lakóinak egykori látványos viselete csakúgy, mint a ház gazdagon díszített öltözete - a lakástextíliák a "parádés" tisztaszobákban -, a "csirajozás" nevet viselő leánykörtánc az, amiről ismert ez a falu.
A pár évvel (5) megkezdett néprajzi gyűjtéseink alkalmával azt tapasztaltuk (Raj Rozália-Nagy István), hogy még ma is igen jelentős a mennyisége az egykori (egészen a századfordulótól reánk maradt), hagyományos, jellemző ornamentikával díszített textíliáknak a faluban. Ezeknek a szekrényekben meglapuló daraboknak pazar díszeiről, már maguk a tulajdonosok is alig tudnak valamit. Az egykor ismert és kedvelt öltéstechnikák szinte teljesen feledésbe mentek, hiszen ismerőik, készítőik, az idősek elhaltak-elhalnak. Úgy éreztük, ez az ősöktől reánk maradt csodálatos örökség, kötelez bennünket arra, hogy összegyűjtsük és átmentsük az utókor számára. Ebből a megfontolásból született meg az ötlet és a falubeliekkel való eddigi sikeres együttműködéstől felbátorodva az elhatározás, egy hagyományápoló gyermektábor azaz a "VARRÓ" megszervezéséhez.
Folyamatos gyűjtőmunkánk során sikerült tudatosítanunk az ottélő emberekben, az anyag csodálatos értékét. Amikor már visszajelzéseket kaptunk, hogy tanulmányozás céljából, szívesen rendelkezésünkre bocsássák azokat a darabokat is melyeket féltve őríztek nagyanyáik, anyáik hozományából, nagyszerűen tudtunk dolgozni. Éreztük, segíteni akarnak nekünk munkánkban, megértették szándékunkat. Tudatában voltunk/vagyunk annak is, hogy az irántunk és munkánk iránt tanusított bizalmat (hogy tisztaszobáikat, szekrényeiket kitárták előttünk, szokásaikról és magukról beszéltek nekünk), viszonozni vagyunk kötelesek.
A díszített textíliák (lakástextíl, viseletdarabok) felkutatásával egyidőben gyűjtöttük be (eddig részben), a "drukkuló" mintaíró asszonyoktól a papír-sablon mintákat és ütőfa azaz nyomódúcokat is.
Zürzavaros világunk, gondoktól terhes mindennapjaink, sokszor mégsem mutatkoztak alkalmasnak az ilyen jellegű munkához Mégis úgy éreztük, hogy kultúránk megtartásának, továbbélésének fontossága, az utókor számára való átmentése, talán most még sűrgősebb feladat, mint eddig volt.
Kölcsey Ferenc gondolatait idézve:
"Aki nem veszti el a múltat szemelől, az a jelennek díszt szerezhet, sőt a jövőre kiszámított hatással tud munkálkodni"
A hitelességre és eredetiségre való törekvés igényével közelítettük meg a témát. Idős helybeli asszonyokat kértünk meg, segítsenek a gyerekekkel való munkában. Próbálkozásunk beigazolódottnak bizonyult. Az idős adatközlők (70-80 éves) kik kislánykoruktól egy életen át hímeztek, szívesen, készségesen álltak rendelkezésünkre. A falu lakossága, valamint pár magánvállalkozó is támogatott bennünket elképzelésünk megvalósításában.Ódry Teréz igazgató jóvoltából, a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskola adott ezúttal is otthont az egyhetes foglalkozáshoz, mint 1993-ban, amikor sorkerülhetett, az első tábor megszervezésére.
Némi tapasztalattal, de annál több bizakodással terveztük idei táborunkat. Annál is inkább, mert a tavalyi tábor eredményeként, megszülettek a táborban elkezdett slingelt zsebkendők. Tervünk szerint 1993 pünkösd szombatjára elkészítették őket a gyerekek. Ezekből a helyi iskolában akkor, kiállítást is rendeztünk, melyre a sajtó és rádió is felhívta az érdeklődők figyelmét, majd számolt be az eseményről.
Örömünkre, a szabadkai Városi Múzeum is érdeklődést mutatott a rendezvény iránt, és a teljes anyagból (a 26 drb. gyermekek által készített zsebkendő és 50 drb. eredeti 1920-1940-es években készült példány) kiállítást rendezett, melynek megnyitójára Szabad-kán a Városi Múzeumban 1994. január 12-én került sor.
1994. évi táborunk szervezését azzal kezdtük, hogy a Vajdaság hét, zömmel magyarlakta helységének iskoláiban (elsősorban azokban, ahonnan már voltak gyerekek a múlt évi táborban) jeleztük a Varró kezdetének időpontját. Ezzel egyidőben intéztük a kérdést Doroszlón a diákokhoz, hogy hányan tudnának vendéget fogadni. A visszajelzés alapján az iskolákban, az érdeklődés nagy örömünkre a vártnál sokkal nagyobb volt. Viszont a vendég gyereket vállalni tudó családok száma, sajnos jóval kisebb. Az utaztatás is igen körülményesnek bizonyult, így pl. a Szilágyiról már első táborunkban résztvevő gyerekek, sajnos éppen az utazás gondjai miatt maradtak távol.
Végül mégis népesebb lett a tábor a tavalyitól, ugyanis a Doroszlóról elszármazottak gyermekei a rokonoknál, nagyszülőknél tervezett téli szünidei látogatást, a Varróhoz igazították. A tavalyról már ismerős, segítőkész, idős adatközlőink, de a falu szinte minden lakosa igyekezett segíteni nekünk, hogy a szervezésben és ellátásban megkönnyítsék dolgunkat. Támogatóink sajnos, jelenlegi helyzetünkből eredően, érthető módon megfogyatkoztak. Mégis Kupuszi-náról, Szabadkáról, Doroszlóról liszttel, almával, teával, cukorral járultak a családok az uzsonnák előállításához. A munkához szükséges anyag nagy részét pedig Budapestről, a Népművészet Oktatására Alapítvány biztoisította, Petrás Anna segítsége által. Anyagiakkal a Magyarok Világszövetsége, 5000.00 Ft-al járult a Varró megszervezéséhez.

Ahogyan terveztük is, az 5 napos együttlét nem csupán hímző oktató volt, hanem hagyományápoló, néprajz jellegű gyer-mektábor. Az idei varróban, díszes slingelt fehéring készült. Az egykori ünnepi viselet darabja volt ez. Horváthné, Szittyai Anna helybeli drukkolóasszony vállalta az anyag mintázását, a még ma is viseletben járó Zámbó Matild pedig, az ing díszített részeinek a szabását, aki egyébként egyike a "parasztossan" járó asszonyok varrónéjának a faluban.
Idei táborunk kezdetéhez 1994. január 17-én 14 órára gyülekeztünk a helyi iskolában. Érkező vendége-inket farsangi pereccel és szörppel fogadtuk. Ahogyan érkeztek a gyerekek, úgy sokasodtak az idős, segítőkész adatközlők is. Az első napon a vendéggyerekek elhelyezésével és az ing nyaki részének a mintázásával voltunk elfoglalva. A legtöbb gyerek először fogott tűt a kezében, voltak akik már próbálkoztak a hímzéssel és olyanok is, akik a tavalyi táborból már ismerték az öltéstchnikákat. Ez alkalommmal is a Doroszlón ismert és leginkább kedvelt öltéstechnikák elsajátítását tűztük ki célul. Ezek a száröltés (szálőttés), előöltés (fércülés), lyukhímzés és huroköltés (slingülés) laposöltés (tőttés), hamislaposöltés (hamisőttés).
A fehér lyukhímzés előtt és egy ideig vele azonos időben készítették a rece csipkét (nëccülés) is Doroszlón. Igen régi, ismert öltéstechnikának számít a szálszámolásosok csoportjából a keresztszemes "körösztőttés" amit, régebben merkülésnek mondtak. Doroszlón az ügyeskezű asszonyok szemmérték után készítették ezt, később előre nyomott, "drukkútt" minta után. Sűrűn szövött gyári gyolcsra hímeztek leginkáb, ahol nem volt lehetséges a szálak számolása. A faluban vásznat nem szőttek otthon az aszonyok (az idősek emlékezetében sem él), takácsmesterek végezték ezt a munkát a faluban már a múlt század második felében.
Keresztszemmel "merkülésse" leginkább a slingelt zsebkendők és a lakástextíliák monogramjait, majd feliratait varrták, szinte kizáró-lag színes (bordó, bordó-kék, esetenként lila, lila-bordó) pamuttal, a slingelt ingeket elején a mintasort, több színnel varrták. A későbbiek során, amikor már eéőnyomás után, nagyobb felületeket (pl. virágszirmot vagy levelet a fehéring elején) díszítettek, ezt "hamisőttés"-nek, "hamiskörösztöttés"-nek mondták. Ismert a lábazás-pókozás technikája is, melynek helyi elnevezése "kosarazás". Ezektől az öltéstechnikáktól idei varrónkban eltekintenttünk, az elkészítendő darab előrelátott nagyobb hímzésfelülete miatt. Csupán előadásainkban beszéltünk róluk.
A gyerekeket kezdő és haladó csoportra osztottuk. A kezdők valamennyien egy-egy idős adatközlővel kezdték a munkát. A haladók a táborvezetőkkel beszélték meg a kezdést, de az adatközlők is szívesen segítettek. Az útbaigazítás egész héten hasonló módon volt folyamatos.
Az első napon az előöltés és lyukhímzés elsajátítása volt előrelátva.
A foglalkozások ezen a napon is mint általában, 14-18 óra között folytak. Az első napon 17 órától dr. Horváth Terézia, a Budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusa tartott igen tartalmas és látványos (színes diákkal egybekötött) alőadást, a Rábaköz valamint Arad és környéke kereszteszemeseiről.
A hátralevő négy napban a délelőttöket 9-12 óra között, kézműves bemutatókkal tettük tartalmassá. Igy kedden Császár József helybeli idős ember, a söprűkötés titkaiba avatott be bennünket úgy, hogy az iskolában elkészített egy söprűt cirokból, egyet "kóró"-ból, a nádból készült "pihe- söprüt" pedig elkészítve, végleges formában mutatta be.
Szerdán kis csapatunk Gellér Katalin házába látogatott el, ahol a faluban még egyetlen, eredeti elrendezésben (1935) látható tisztaszobát néztük meg. A másik, Bártol Franciska tisztaszobája volt. Bár később (1950-es évek), rendezték be, az ősök és a hagyományok iránti nagy tiszteletet tükrözi, a sok szép, gazdagon hímzett textiliával, és az egykor nagy becsű "lóggó" lámpával.
Csütörtök délelőtt Vörös József idős halász ember volt vendé-günk. A halászok életéről, a Doroszló melletti, egykor lápos Moszton-gáról, a csík hal fogásról beszélt. Bemutatta hálóit és szerszámait is. Kedvünkért "csikvarsát" is font vesszőből, a gyerekeket pedig a hálókötés titkaiba is beavatta.
Pénteken került sor - az örökös Samu Etel jóvoltából - az elhunyt Samu Ferenc (1904-1993) egykori nagygazda házának megtekinté-sére. A ház 1906-ban épült, változtatás azóta sem történt rajta. Udvarában még "hombár" áll. Tisztaszobájának faldísze pedig az 1930-as évek "parádés" tisztaszobáinak falfestésdivatját őrzi. Útban hazafelé a falu, Szent Imre herceg tisztele-tére szentelt 1850-es években épült templomát is megtekintettük. György János helybeli plébános tartott rövid ismertetőt a templomról és a Doroszló közelében található kegyhelyről, a Szentkútról.
Délutáni foglalkozásaink a következőképpen zajlottak: kedden az előző napon bemutatott öltéstechnikák gyakorlására és ellenőrzésére került sor. Az ingelej, a legdíszesebb rész szabása és mintázása után, valamennyi gyerek megkapta a darabot és megkezdte munká-ját. A díszítményeket előzőleg megbeszéltük, majd szemléltetésül, eredeti 1920-1930-ban készült slingelt ingekből alkalmi kiállítást is rendeztünk. A színkombi-nációt és annak változását az eredeti darabokon figyeltük meg és a látottak alpján alkalmaztuk, az idős adatközlők tanácsai mellett.
17 órától a hétfői előadást beszéltük meg. Uzsonnánk ezen a napon alma volt, a szabadkai Márton és kupuszinai Guzsvány család adománya. Szerdán az eddig elsajátított és gyakorolt öltéstechnikák mellett, a huroköltést (Doroszlón cakkozás) vettünk sorba és gyakoroltuk.
Délutánjainkon megemlékeztünk a dátumhoz kötődő helyi szokásokról-hiedelmekről. Dr. Penavin Olga Népi kalendárium című könyvéből olvas-tunk fel az Antal, Piroska, Fábián stb. napról. Adatközlőink pedig a régi farsangokról, farsangi szokásokról, a gyermeklakodalmakról a táncalkalmakról meséltek. Azokat a szokáso-kat is számba vettük, melyek a varróval kapcsolatosak. Pl.: "Ha a likat e kezdëd kivarni, nem szabad abahanni, mer ?hagy a szeretőd, ëgybű körű kő varni!" Vagy: "Hű, de hosszí cérnát füzté a tűbe, maj messze mész férhő!" A fehér lyukhímzéssel díszített textíliák tisztántartásá-ról, vasalásáról, tárolásáról is beszéltek nekünk ...
17 órától a doroszlói tisztaszobákról 1992-ben készült videofilmet (készítette: Nagy István-Raj Rozália) mutattuk be.
Csütörtökön délután a Jó pajtás gyermeklap riportere látoga-tott el táborunkba, hogy elbeszélgessen a résztvevőkkel. Ezen a napon a slingelt ingről készült rajzot (utasítás a munka befejezéséhez) és a résztvevők címeit tartalmazó lapokat is szétosztottuk a gyerekek között.
A slingelt ing ujjainak szabása és mintázása is ezen a napon történt. Díszítését az eredeti darabok megfigyelése és elemzése után döntöttük el. A lapos és a hamislaposöltés bemutatása és elsajátítása következett (tarkahímzés) a kezdőknél, illetve ellenőrzése a haladó csoportnál. Uzsonnánk "sűtt bundiva" azaz sütőtök, főtt kukorica és "prósza" (kukoricalisztből készült egyszerű sütemény) volt, teát pedig bodzavirágból, meggyszárból és hársvirágból főztünk. 17 órától Kovács Endre helybéli néprajzgyűjtő tartott előadást a kendertermesztésről és kendermunkáról.

Pénteken délután tartottuk az utolsó foglalkozást a táborban. Az ingelej részét, a díszes gombolópánt szabását és díszítését hagy-tuk az utolsó napra. Az ellenőrzés folyamán a gyerekekkel átismétel-tük a héten gyakorolt öltéstechnikákat, elnevezéseiket, alkalmazásukat. A slingelt ing jellemzőiről (viselési alkalom, funk-ció, életkor) beszéltünk továbbá. Az ajánlott szakirodalom*ban, a gyermekek számára néprajzi alapismereteket nyújtó Liszka József: Ágas-bogas fa c. könyve is szerepelt. Uzsonánk a falu lelkes háziasszonyai által készített sóskifli és pogácsa volt. Útmutatóul megbeszéltük a slin-gelt ing szabását, varrását. Leellenőríztük vajon minden gyerek megkapta-e valamennyi darabját az ingnek. Megbeszéltük, hogy a szabásmintát minden táborlakónak utólagosan postázunk, és így eredeti formában készülhet el majd az ing. Pünkösd szombat-jáig kell eljuttatni valamennyi elkészített darabot Doroszlóra, amikor is ott az anyagot ismét kiállításon szeretnénk bemutatni.
Itt elmondjuk, hogy a doroszlói középiskolás leánykák, kiknek ruhatárában slingelt ingből több is akad, melyeket örökségül kaptak, ezúttal slingelt szélű terítőt készítettek a varróban.
Búcsúzóul 17 órától a buzsáki hímzésről készült TV filmet vetítettük.

Összegezés

A tábor résztvevői általános (III.-VIII. osztályig) és közép-iskolások, kezdők és haladók voltak. Igy a munka minőségét illetően is különbségek várhatóak, az életkorból kifolyólag is már, de természetesen a kézügyességtől, rétermettségtől, tehetségtől függően is. Biztató jelnek találtuk azt a tényt - és munkánkat ez által is igazoltnak láttuk - hogy egy év elmúltával az első tábor után, az érdeklődés nagyobb volt a vártnál. Azok a gyerekek, akik dolgoztak már velünk, a tervezett időre elkészítették munkáikat, újra eljöttek a táborba, és ők már nagyobb érdeklődést mutattak a munka és irodalom iránt. Kérdéseik is ezt bizonyították. Az ajánlott irodalommal és a szükséges anyagbeszerzéssel kapcsolatosan segítséget kértek tőlünk. A tábor ideje alatt leleksedve, leginkább fegyelmezetten dolgoztak valamennyien. A néprajz jellegű gyűjtések iránt is érdeklődést mutattak. Úgy érezzük, hogy A tábor résztvevői általános (III.-VIII. osztályig) és közép-iskolások, kezdők és haladók voltak. Igy a munka minőségét illetően is különbségek várhatóak, az életkorból kifolyólag is már, de természetesen a kézügyességtől, rétermettségtől, tehetségtől függően is. Biztató jelnek találtuk azt a tényt - és munkánkat ez által is igazoltnak láttuk - hogy egy év elmúltával az első tábor után, az érdeklődés nagyobb volt a vártnál. Azok a gyerekek, akik dolgoztak már velünk, a tervezett időre elkészítették munkáikat, újra eljöttek a táborba, és ők már nagyobb érdeklődést mutattak a munka és irodalom iránt. Kérdéseik is ezt bizonyították. Az ajánlott irodalommal és a szükséges anyagbeszerzéssel kapcsolatosan segítséget kértek tőlünk. A tábor ideje alatt leleksedve, leginkább fegyelmezetten dolgoztak valamennyien. A néprajz jellegű gyűjtések iránt is érdeklődést mutattak. Úgy érezzük, hogy van tehát igény az ilyen jellegű táborok megszervezéséhez.
A munkát úgy lenne jó folytatni, hogy ezen a 35 gyereken kívül minden érdeklődőnek helyet tudjunk a jövőben biztosítani és hogy Kupuszina, Gombos, Bajmok, Topolya, Szabadka, Újvidék, Szilágyin kívül más helységekből is eljuthassanak hozzánk Doroszlóra a gyerekek, valamint hogy hasonló tábor szervezésére több helyen is sor kerülhessen.
Egyenlőre erre sok remény nincsen, mégis bízunk abban, hogy megtaláljuk a megfelelő utat az előrehaladáshoz, addig is tovább dolgozunk Kodály Zoltán szellemében, mely szerint:
"Kultúrát nem lehet örökölni, az elődök kúltúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának".
Végül, de nem utolsósorban köszönetet mondunk minden támogatónknak, segítőnknek, kik valamilyen módn segítettek bennünket a "VARRÓ" megszervezésében.

Táborvezetők Raj Rozália-Nagy István

vissza

föl

VARRÓ 1995 Hagyományőrző táborban Doroszlón A téli szünetben egy barátságos kis faluba utaztunk el ahol sok élményben volt részünk, kedves emberekkel ismerkedtünk meg, barátokra találtunk. Ízelítőt kaptunk a vidék hagyományaiból és gazdag népművészetéből. Doroszlói családok vendégei voltunk. Raj Rozália és Nagy István a szervezők szerteágazó programot szerveztek részünkre. Délelőttönként megtekitettük a falu nevezetességeit. Kisétáltunk a Szentkúthoz, ahová minden évben több száz ember zarándokol el gyógyulást vagy vigaszt keresve. A kút mellet kápolna található, amelyet freskók vesznek körül. Ezek különböző városok és falvak adományai. Rábukkantunk a kanizsai hívek adományára is. Felkerestük a régi házak tisztaszobáit, ahol jellegzetes bútorokat, magasrarakott ágyakat, "slingűtt" és kivarrt ágyneműket, viseleteket, de szentképeket is láttunk.
A Petőfi Sándor Általános Iskola egyik tantermében minden délután slingelni tanítottak bennünket a falubeli asszonyok, és közben kaláccsal kínálgattak. Estefelé a falu jellemző mesterségeit mutatták be, mint pl. a papirvirág - készítés, régi női hajviseletek, valamint a fityula elkészítése, stb. Egyik nap "citerát" (ott így nevezik a délutáni táncos gyermek összejövetelt) tartottunk, ahol táncolni és énekelni tanultunk. Másik estefele lovasszánkóval uzatuk körül a falut.
Ez a szép doroszlói hét emlékezetes marad. Nem csak az élmények miatt, hanem azért is, mert azóta még jobban tiszteljük a régiek tudását, értjük hagyományaikat. Más szemmel nézzük az eddig értéktelennek tartott tárgyakat, megfakult terítőket, hisz bennük a régen élt ember lelkülete, érzésvilága tükrözödik vissza.
Korica Ágnes és Gutási Kati - táborlakók, Kanizsa
(ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG, 1995. január 26.)

vissza

föl

VARRÓ 1996 Dolgoztunk, imádkoztunk, vigadtunk ! VARRÓ '96 Beszámoló a doroszlói Hímző és Hagyományápoló Gyermektáborról

1996 januárjában, immár negyedik alkalommal került megrendezésre Doroszlón a VARRÓ Hímző és Hagyományápoló Gyermektábor. A szervező ezúttal a Vajdasági Magyar Foklórközpont és a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola volt. Idei táborunk az eddigiekhez hasonlítva hosszabb is, népesebb is volt és egész Vajdaság területére kiterjedt. A Bácska a Bánát és a Szerémség 13 helységéből, 36 diák volt részese a táborban zajló eseményeknek, 25 pedig vendége nyolc napon keresztül Doroszlónak. Nem csak az iskola tanulói fogadták szeretettel a különböző helységekből érkezett társaikat, hanem a falu lakosai is a vendéggyerekeket. Megőrzött hagyományaikat tisztelve, azok továbbadásának esélyét, az örökség továbbélését a tábor támogatásában látták. Mi a szervezők viszont, korunk gyermekei számára, autentikus környezetben, tiszta forrásból, a hitelességet elsődleges szempontúl tűzve, programunk által varázsoltuk elő egy rövid időre az egykori zárt, íratlan szabályokkal és törvényekkel élő közösséget a FALUT. A tábor nyolc napja alatt a hagyományok: néptánc népzene, hiedelem, népi vallásosság, szokások, viselet, és lakásbelsővel kapcsolatos elméleti ismeretszerzésen kívül, mód volt a tárgyalkotó népművészettel való ismeretszerzésre is. Vagyis elsősorban a Doroszlón, de a vidékünkön is ismert és kedvelt, hagyományos öltéstechnikák, mintakincs megismerésére és gyakorlatbeli alkalmazásmódjára, elsajátítására is. Programunkban a kihalófélben lévő kismesterségekről sem feledkeztünk meg. Táborunk szervezése előtt és vele párhuzamosan végeztünk gyűjtőmunkát is a faluban. Munkánk célja ezúttal is, a néprajzi örökség, népművészetünk értékeinek begyűjtése, a későbbi dokumentáláshoz, rendszerezéshez, publikáláshoz, a továbbéltetés érdekében.
Ugy érezzük, hogy a tábor jó alkalom arra, hogy a reánkmaradt örökséget a felnövekvő nemzedék megismerje, hogy abban elmélyüljön, hogy ismeretei által tudatosodjon benne hagyományos kultúránk értéke. Célunk továbbá, a kortárs és népművészet kapcsolatain alapuló lehetőségek gyakorlatbeli alkalmazása mindennapjainkban.
Ebben az évben is mint eddig, egy hagyományos textiliának díszítményeivel foglalkoztunk és egy olyan darabot készítettünk, mely a régi Doroszlón gyakori és fontos volt. Ez, az irodalomban komakendő, vagy komatálkendő néven ismert, doroszlói "kosártakaró".
Kézi szövésű, kendervászonból készült darabok akadnak még a faluban. Ezeknek díszítménye, a szövésben alkalmazott csíkozáson kívül, általában a sarkokban elhelyezett keresztszemes (Doroszlón merkütt) monogram csupán. Viszont természetes alapanyagú hímzőfonallal készültek (gyapjú) nem maradtak és nem is emlékeznek ilyenre a helybeliek. A hagyományos öltéstechnikák közül a szélösszeállító öltések, esetenként még fellelhetők. A faluban legrégebbről a rececsipkére emlékeznek és vele párhuzamosan a keresztszemesre, melyet még az 1940-es években is sokat készítettek. Legelterjedtebb mégis a fehér lyukhímzés és huroköltés együttes alkalmazása a slingelés, mely a századfordulótól egészen az 1950-es évekig népszerű volt.
A századfordulótól az 1940-1950-es évekig készültek kosártakarók a faluban, de napjainkig használatosak. Ilyen darabokat gyűjtöttünk fel a faluban, és ezeket tanulmányozva: agyag, színezés, a díszitmény elhelyezése, a motívumok-minták öltéstechnikái, készítettük az új darabokat. A tábor ideje alatt, kiállitást is rendeztünk belőlük.
Helybeli adatközlők: Zámbó Matild, Hózsa Verona, Tallósi Matild, Horváth Erzsébet, Gyurgyovics Julianna, Huszár Rózsi, Lovász Julianna, pedig nagy türelemmel avatták a tábor lakóit, a helyi ismert és gyakran alkalmazott öltéstechnikák titkaiba.
Horváthné Szittyai Anna helybeli "drukkuló" asszony, mintázta kelméinket, a fehér lepedővásznat. Papírsablonnal és mintafával "varázsolta" elő a szabadrajzú minták motívumait, mint ahogyan abban az időben tette, amikor még a sokszoknyás doroszlói lányok, gyakran hímezték viseleti darabjaikat. A hét folyamán a gyerekeknek ezt a folyamatot is alkalmuk volt végigkisérni.
Táborunk január 11. és 18. között zajlott.
Csütörtökön, 11-én, 14 órától gyülekeztünk a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola ebédlőjében. 17 óra tájban már szinte együtt volt a kis csapat. Rövid ismerkedés után meleg tea mellett, a tábor programjáról beszélgettünk. Valamennyien kézbe vehették az előnyomott kelmét és a hímzőfonalakat. Azt is megbeszéltük, hogy másnap egy levelezőlappal jelentkeznek az otthoniaknak, és hogy naplót vezetnek a táborban zajló eseményekről. A kora esti órákban került sor a szállásfoglalásra.
A tábor első három napját, az újvidéki TV forgatócsoportja is velünk töltötte.
Pénteken már 9 órakor valamennyien az iskola ebédlőjében voltunk, ahol a későbbiekben délutáni foglalkozásainkat tartottuk.
Ezen a napon a virgácsolás szokásáról emlékeztünk meg és elevenítettük fel. Kovács Endre helybeli néprjazgyűjtő tartott előadást. Beszélt a szokás eredetéről és helybeli változatáról. Király Rudolf és Diósi Márton jóvoltából, nem csak régen készült példányt vehettek kézbe a gyerekek, hanem a két helybeli segítségével maguk is készítettek virgácsot. Diósi Dezső viszont a ciroksöprű készítésének módját szemléltette. Jó kedvvel zárult délelőtti találkozónk.
Ebédjeiket a gyerekek vendéglátóikkal fogyasztották. Délutánonként 14 és 18 óra között, az iskola ebédlőjében zajlott a gyakorlat, a hímzés, vagy egyéb program.
A munka kezdetére kezdők és haladók csoportja alakult. Első nap a kezdőkkel a száröltést (Doroszlón szálőttés) a haladókkal az előöltést és huroköltést gyakoroltuk.
Délután Kovács Endre előadásának témája a keresztelő, komaság, és az "ebédhordás" volt. A sok helyi sajátosság igen felkeltette a gyerekek érdeklődését. Uzsonnánkat ezen a napon a helybeli Huszár Rózsika készítette, sós kiflit sütött.
A délutánun folyamán az említett téli ünnepkörhöz kapcsolódó szokás is felelevenítettük és meghívtuk a táborba a karácsony előtt falut járó, betlehemező gyerekeket is.
Szombat délelőtti programunk témája a doroszlói tisztaszoba. Bártol Franciskához látogatott el kis csapatunk, hogy ott a helyszínen vegyék szemügyre a gyerekek a tisztaszoba egykor készült, szebbnél szebb motívumokkal gazdagon díszített textíliáit. Ismertető hangzott el a tisztaszoba funkciójáról, bútorzatáról, a vele kapcsolatos szokásokról. Bártol Juliannánál viszont, nevelőanyjának Samu Katalin egykori tisztaszobájának textiliáin, a több generáció hozományba (staférba) készült darabjait összehasonlítva, vizsgálhattuk meg a szinezést, a díszítmény elhelyezését az öltéstechnikát, a hagyományos mintákat: pl. borsólikas, tojásos, vízfolyásos, csigás, rozmaringágos, ezerlikú, likbacaknis, macskanyomos.
Délutáni gyakorlatunk alkalmával a megkezdett munka ellenőrzése és a szükség szerinti útbaigazítás után a kezdő csoport az előöltéssel ismerkedtek meg, a haladók a száröltéssel és lyukhimzéssel voltak elfoglalva. Együttlétünk jó hangolatát még jobbá, Horvát Erzsébet uzsonnája tette. Pogácsával kedveskedett a táborlakóknak.
A téli ünnepkörhöz szorosan kapcsolódó másik helyi szokás a "bőcsőjárás". Erről a hagyományról is megemlékeztünk. Idős helybeli asszonyok segítségével megtanultuk és együtt énekeltük a bölcsőjáró kislány énekét:

A kis Jézus aranyalma.
Boldogságos Szűz az anyja.
Két kezével ápolgatja.
Két lábával ringatgatja.
Aludj, aludj én kis dedem.
Aludj gyönyörű gyermekem.
Nem királyné a te anyád.
Szolgálatból lettem dajkád
Ó te dudás mit szundikálsz.
Fényes az ég nem kell lámpás.
Verjed verjed a citerát.
Jézuskának egy szép nótát.

18 órakor valamennyien így köszöntünk Tancsik Zsuzsnnánál:
"Dicsérjük a Máriát, véle együtt Szent Fiát a világ Megváltóját".
Ugyanis az esti órákban a hagyományokhoz híven ( ez alkalommal csupán a táborlakók kedvéért) gyültünk egybe, a népi vallásosság témakörében sorolható, Lourdesi Szűz tiszteletére tartott imára. A helybeliekkel való rövid beszélgetés után többen közülünk is bekapcsolódtak az imába. Mint mondták a helybeli idős asszonyok: Tancsik Zsuzsanna, Varga Mária, Cseke Ilona, Papp Borbála, Sugár Viktória, Samu Rozália, Zámbó Julianna, Diósi Mária, Huszár Rozália, Róka Erzsébet, hogy számukra igen jó érzés volt újra ilyen tömegesen, sok fiatallal együtt kérni a Szűz oltalmát. Sajnos napjainkra csupán kevesen, az idősek tisztelik ezt a hagyományt a faluban. Az estnek külön szép szinfoltja, a sok szép Mária ének felidézése volt.
A vasárnapot annak rendje-módja szerint kezdtük. Az egykori Doroszló hangulatát felidézve 8 órára "kismisére" ( a gyerekek erre a szentmisére jártak általában) mentünk. A szertartás végeztével ellátogattunk a faluvégi Mária kegyhelyre is, a Szentkúthoz. Eredete a középkorra tehető, látogatottsága napjainkban is folyamatos. Itt a kegyhelyhez fűződő hiedelmekről, a csodás gyógyulással kapcsolatos legendáról és a búcsújárás szokásairól beszélgettünk. A 10 órai "nagymise" végeztével alkalmunk volt egy keresztelési szertartáson is jelen lenni.
Farsang idején tartották régen a bálakat és a lakodalmakat Doroszlón. A mi délutánunk is vigadalommal telt. "Citerát" rendeztünk. Az idős helybeliek gyermekkorukat idézve, Kovács Mihály helybeli zenészember pedig a muzsikával varázsolta elő az egykori citera azaz a gyermektánc alkalom hangulatát. Nagy István néptáncoktató a helyi gyűjtésekre alapozva, helybeli idősek bevonásával ismertette a gyerekkekel a tánclépéseket, illetve a helyhez kötődő leánykörtáncot a csirajt. Két csirajnótát meg is tanult a kis csapat: Bácsdoroszlón építettek templomot...., Végigmentem doroszlai temetőn.....
Uzsonnára a tea mellett, sósrúdacskákat fogyasztottunk, melyet Varga Mária készített a kis csapat részére. A jó hangulatot csak fokozta az esemény, amikor Móger Anna idős helybeli "kontyszedő" asszony, Kiss Orsolya moravicai kislány fején formálta meg az asszonyi fej díszét a gazdagon hímzett és díszített kontyot. Nagy esemény volt, a péterrévei Földesi Judit öltöztetése is. Zámbó Matild és Lovász Julianna, lakodalomba menő újmenyecskét varázsolt Jutkából. Horváth Tímea helybeli kislány pedig az egykori vasárnap délutáni leányviseletet öltötte magára. Pántlikás, koszorúbatűzött hajához " főkötőt " is kötött Horvát Erzsébet a nagymama.
Hétfői napunk programját a kihalófélben lévő kismesterségekre való emlékezés kapcsán Beker Mariska néninél kezdtük. Édesanyja az 1920-as, ő maga pedig az 1930-as években Doroszlón szervezett tanfolyamon sajátította el a géphímzést. Mariska néni napjainkban is dolgozik. Az érdeklődők nem csak a géppel készült hímzéseket vehették szemügyre, hanem a varrógéppel is ismerkedhettek.
Délutáni programunk az elkészített munka ellenőrzésével kezdődött. A továbbiakban a kezdő csoport a huroköltéssel ismerkedett, a haladók a laposöltést készítették. Ezen a napon látogatta meg a tábort és készített riportot a gyerekekkel Herceg Elizabeta az újvidéki gyermekrádióból. A szünetben jó étvággyal fogyasztottuk el Lovász Julianna uzsonnára készített pogácsáját. A délután folyamán a hímzés történetéről hangzott el előadás. Beszélgettünk a néprajzi gyűjtés fontosságáról, céljairól és módjairól is.
Megemlékezve a Háromkirályok ünnepéről felidéztük ezt a szokást és az idős helybeli adatközlőktől megtanultuk a hozzá kötődő éneket:

Háromkirályok napján
Országunk egy Istápját
Dicsérjük énekekkel
Vigadozó lelkekkel
Szép jelen szép jövő
Szép napunk támadt, szép napunk támadt.

Kedden, egy ma is viseletben járó, helybeli asszony ruhatárát tekinthettük meg. Zámbó Matild nem csak nagy szeretettel beszélt viseletéről melyet igen tisztel, hanem frissen sült fánkkal is megkínálta a csapatot. A gazdasági udvarban Zámbó Mihály segítségével a bátrabbja, meg is lovagolhatta a gazda lovát. A faluval való ismerkedés alkalmával ellátogattunk Herceg János író és Fehér Ferenc költő házába is.
A délutánt előadással kezdtük. A gyerekek figyelmét a hímzéskultúra korszakainak változásaira hívtuk fel. Az összegyűjtött darabokon a szinesedést és a motívumok megnagyobbodását vizsgáltuk meg. Darabjainkat az eredetiekkel összehasonlítva, a régebbi változatok szerint készítjük majd el. A domináns technika a fehér lyukhímzés lesz rajta, az egyéb öltéstechnikákkal készült mintázat esetében viszont, a színesedés kezdetét szemelőtt tartva, csak a sötétkék és bordó színt alkalmazzuk. A koronkénti változás érzékeltetése céljából Kálózi Csilla gombosi (Bogojevo) kislány vállalta, hogy kosártakaróját a legújabb stílus szerint, gazdag színezéssel készíti el, de teljesen fehér darabok is készülnek majd.
A tábori felhívás alkalmával kértük a gyerekeket, hogy otthonaikból hozzanak régen készült hímzett darabokat. A mai napon került sor ezek elemzésére. Az alkalmazott öltéstechnikákkal is foglalkoztunk. Szép példáját láttuk Gyurkovics Róna szabadkai kislány gyűjteményének darabján, a vászonra, keresztszemmel készült, ősi technikának. Táborunkban ez alkalommal a keresztszemmel nem foglalkozunk.
Az eddig megismert öltéstechnikák ellenőrzésével és szükség szerint, segítségnyújtással folytattuk a munkát. A kezdő csoport ezen a napon ismerkedett meg a lyukhímzéssel, a haladók pedig a lapos és hamis laposöltést ismerték meg.
Az uzsonna elfogyasztása után, amit Turkál Katalin készített a gyerekek számára, Turkál Franciska "virágcsinálló" asszony volt a tábor vendége. Franciska, leány és fiatalasszony korában még "parasztossan" járt. Nagyanyjától és édesanyjától tanulta meg a művirágkészítést. Egykor a faluban igen fontos alkalmi viseletkiegészítőnek számítottak a koszorúk, virágok, bokréták. Lakodalom alkalmával a menyasszony fejdíszét a koszorút, a vőlegény bokrétáját, a nyoszolólányok - vőfények, a fokosok - csutorák rozmaringágak virágait, az örömanya, a siralomanya fáinak díszeit, valamennyit a virágcsinálók készítették. Sok-sok aprólékos munkával készültek, alapanyagul pedig leginkább a különböző papírfajták, selymek, gyolcs, selyemszál, szalag, viasz és a drót szálak szolgáltak. Franciska nem csak tudását és jókedvét, hanem fotóit egykori szerszámait is elhozta a táborba. Elbeszélése és útbaigazítása alapján, a gyerekek is készíthették és készítették is a "rúzsákat", mert Doroszlón ez volt a leggyakrabban alkalmazott virágforma a textíliákon, de a falfestésen is.

Különösen táborunk fiú tagjai várták nagy izgalommal a szerda délelőttöt. Zec Máté nyugdíjas kovácsmster műhelyébe látogattunk el ezen a napon. Máté bácsi műhelye ma is egykori formájában áll. A táborlakó gyerekek kedvéért a mester tüzet szított, és az izzó vasat nagy szakértelemmel a szemünk előtt formálta meg. Amíg ifjúkoráról mesélt, kézbevehették a gyerekek a szerszámokat és megcsodálhatták annak a parasztszekérnek a kicsinyített változatát, amit Máté bácsi éppen most készít. Minden fém rész rajta, aprólékosan megmunkált kovácsolt vas. Ezek elnevezéseit is hallhattuk. Igen elcsodálkoztak a gyerkek az egykori kisinas kalapácsán, melynek súlya kb. 4-5 kg.
Az idős helybeliek akik a délutánokat velünk töltötték, szivesen idézték fel fiatalságukat. Sok sok kérdés hangzott el a gyerekek részéről különösen a viselettel kapcsolatban. Zámbó Matild a hagyományos darabokból álló, keresztelőre készített csecsemő viseletét be is mutatta. A slingelt pójavánkus mellett a csecsemő slingeléssel díszített ingét, fejketőjét is láttuk.
Horváth Anna fotók segítségével hozta közelebb a gyerekekhez a régi világot. Megcsodálhatták a komasszony ünnepi viseletét, amit keresztelő alkalmával viselt. Miután megjöttek keresztelő után a templomból így köszöntötték az érkezők az édesanyát és a háziakat:

"Kis pogánt vittünk,
báránkát hoztunk".

Arról is szó esett. hogy az ezt követő 3 napon milyen viseletet illett felvennie a komasszonynak, amíg az "ebédet hordta" (komatálat) komasszonyának. Harmadik napon a keresztanya visszakérte a háziaktól bársony fejkendőjét amivel a keresztelő alkalmával a csecsemőt takarták (ma keresztelő paplan), de a három darab reá rögzített szalagot máslit lefejtette és visszaadta, mondván : "sok kérője legyen a körösztlányomnak".
Munkáink készültek közben. A kezdők ezen a napon ismerkedtek meg a lapos és hamislapos öltéssel, míg a haladók kérdései leginkább a hímzés szálirányával voltak kapcsolatosak.
Uzsonnára a tea mellé, főtt kukoricát fogyasztottunk. Horváth Erzsébet készítette el úgy, ahogyan édesanyjától tanulta.
17 - 18 óra között a hagyományos darabokon lévő hímzések mintái megújításának módjáról beszéltünk, és alkalmaztuk a gyakorlatban. Papírboltban beszerezhető skicpauszt (régen vajpapírt használtak) helyeztünk a mintára (legsikeresebb e módszer a fehér lyukhímzés esetében) és rögzítettük egy nehezebb tárggyal. Aztán a hagyományos régebbi módszert is kipróbáltuk és alumínium kanállal erőteljesen, körbe dörszöltük a mintázatot, amíg annak körvonalai nem rajzolódtak ki a papíron. Ezután a mai, változatot is alkalmaztuk és az alumínium kanál helyett, a sötétkék színű viasztáblával, többször, simító mozdulatot végeztünk, amíg a papíron ki nem rajzolódott a minta. Valamennyit elemeztük is. Eredetét, korát, motívumát kiséreltük meg felismerni, továbbá a gyűjtéshez szükséges szempontokat, az adatrögzítés módszerét beszéltük meg.
A délután folyamán a gyerekek kérésére az eddig megismerteken kívül, más helyi jellegű dalt -csirajnótát- énekeltek a helybeli adatközlők, amíg meg nem tanulták a gyerekek is. Pl.:

Azt gondolod, hogy tán bánom nem biz én....

Rozmaringnak csak az a szokása ....

Piros alma gömbölű ....

Csütörtöki napunk, kevesebb munkával telt már. Ez inkább az összegezés és a táborzárás napja volt. A gyerekek erre a napra többen is, a táborban eltöltött napok élményei kapcsán rajzot készítettek. A legsikeresebbeket kiválasztottuk, és a gyerekek aláírásaival a tábor támogatóinak ezzel kedveskedünk majd.
Munkánkat, az előző napon rögzített minta sablonjának, végleges elkészítésével kezdtük. Vagyis a rajzon látható kontúrokat iron segítségével, szükség szerint kiigazítottuk. Aztán puha alapra helyezve (többszörösen összehajtott textil) vékony varrótűvel kiszurkáltuk. Az eddig felgyűjtött minta-motívum valójában ekkor készült el sablonná, és vált alkalmassá a minta továbbéltetésére, az előnyomásra a kelme mintázására. Minden gyerek a felgyűjtött mitát, a maga elkészített sablonját alkalmazva Horvát Anna mintázó aszony eszközeivel, fehér gyolcsra, maga nyomta elő. Élvezték a munkát.
Uzsonnánk Gyurgyovics Julianna mákos- diós keltkalácsa volt a meleg tea mellett.
Sokan vezettek naplót a tábor napjainak eseményeiről és szinte kész beszámolók hangzottak el a történtekről. Így nem volt nehéz összegeznünk a tábor munkáját. A hímzés befejezésével kapcsolatban Raj Rozália adott útbaigazításokat. Az április 20-át, közösen határoztuk meg az elkészült munkák leadásához. Ugyanis az eddigi gyakorlathoz igazodva, kiállítást rendezünk majd a táborban készült darabokból, az előző évi tábor anyagával pedig a Nemzetközi Gyűjtők és Kézimunkázók Kiállításán mutatkoznak be a gyerekek.
A hangulat a megeleégedést, a jókedvet, a kellemesen eltelt napokat tükrözte. Csirajnótákat betlehemi, háromkirály-napi, bölcsőjáró énekeket énekelve zártuk a tábort.
Úgy gondoljuk a hiteles forrásból merített mintakincs új darabokon való alkalmazása, illetve a darabok bemutatása által, a nagyközönség figyelmét felkeltve a népi díszítőművészet eme ága iránt, e tevékenység nemzeti hagyományaink ápolásán és továbbéltetésén túl, az egyetemes emberi kúltúra megőrzése szempontjából is jelentős. E nevelési célzatú tevékenység az igényesség kialakításának, az izlésformálásnak és az identitástudat növelésének is fontos tényezője lehet. Táborvezetők: Raj Rozália - Nagy István.

vissza

föl

VARRÓ 1997 1997 január 3-9 között ötödik alkalommal került megrendezésre Doroszlón, e nyugat-bácskai faluban a VARRÓ Hímző és Hagyományápoló Gyermektábor. Mint eddig is otthont a tábornak a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola adott, szervezője a Vajdasági Magyar Folklórközpont megbízásából Raj Rozália-Nagy István.

A tábor sajátosságai: Egyetlen olyan tábor a Vajdaságban, amely autentikus környezetben, tehát egy zárt közösségben, egy faluban zajlik. Mivel elsődleges célunk a hagyományok hiteles felgyűjtése és továbbéltetése ezért terveztük a varrót a téli szünidő idejére, így közelítve meg mind jobban időben is ezt a szokást. A helyi jellegű sajátosságok megtekinté-sén túl, a hagyományok és szokások megismerésére is lehetőség van a tábor ideje alatt. Az egykori, még töredékében ma is élő szokások megismerésére a táborlakóknak a helybeli csa-ládoknál való elhelyezés ad alkalmat, melynek folytán érzékelhetik a falu jelen hangulatát, nyelvjárását, e kis közösség mindennapjainak történéseit. A vendéglátók mint eddig is első-sorban a helybeli diákok voltak. Ez jó alkalom a barátkozásra is, a későbbi kapcsolattartásra. Voltak olyan vendéglátó családok is viszont, ahol gyerek már nincs a házban, csak unoka a téli szünidőben, mert hogy gyerekeik már elköltöztek a faluból. Nem mellőzendő szempont az sem hogy a táborlakók teljesen díjmentesen töltenek Doroszlón egy hetet. Külön értéke a
megmozdulásnak az is, hogy az "oktatók", helybeli idős vagy középkorú adatközlők. Tehát minden területen első kézből ismerhetik meg és sajátíthatják el a gyerekek a tudnivalókat.
A tábor napjai programszerűen zajlanak, valamennyi gyerek részére kezdő és haladó vagy egyetlen csoportban. A délelőttöket általában a helyi nevezetességek (tisztaszobák, viseletben járó asszony ruhatára, a faluszéli Mária-kegyhely, két vajdasági kiemelkedő egyé-niség Fehér Ferenc költő és Herceg János író emlékháza) megtekintésével és a kihalófélben lévő kismesterségek (köteles, bognár, kádár, hálókötő, gépi hímző, művirágkészítő, kovács, mézesbábos) megismerésével töltjük, de betekintést nyerünk a virgácskötés, söprűkötés, kosárfonás, kontyszedés, drukkolás titkaiba is. A délutánokon, elméleti és gyakorlati oktatás folyik a Doroszlón ismert és kedvelt öltéstechnikákat illetően elsősorban. Azonban szó esik a lakáskultúrával, a viselettel, a helyi jellegű leánykörtánccal (csiraj) kapcsolatban is, de megemlékezünk a helyi jellegű, naphoz és évszakhoz, kötődő a téli ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokról is.
Ezidáig minden évben egy helyi jellegű, hagyományos textíliát készítettek a táborlakók, viseleti darabot vagy lakástextíliát. Ebben az évben a témánk a slingelt törölköző volt. Hagyományos, a századfordulótól és később készült darabokból alkalm kiállítást rendeztünk a tábor ideje alatt ez alkalommal is. Uzsonnáinkat a helybeliek adományként készí-tették: parasztkalácsok, főtt és pattogatott kukorica, sütőtök mellé tea, bodzából meggyszárból, kamillából, hársvirágból.
A táborban megkezdett és már a gyerekek lakóhelyén befejezett darabokból kiállítást rendezünk évenként. Először Doroszlón, majd Vajdaság több helységében.
Az ez évi táborban készült gyermekmunkák és velük párhuzamosan az eredeti darabok (slingelt törölközök) bemutató kiállítására 1997 szeptember 7-10 között került sor Doroszlón, a helyi Tűzoltó Otthon nagytermében. A helybelieken kívül több busznyi látogató tekintette meg a kiállítást Vajdaság különböző helységeiből.

Az öt évvel ezelőtti kezdeményezés létjogosultsága úgy érezzük beigazolódott. Elsősorban a külföldi, de a hazai szakmai tanácskozásokon elhangzott pozitív vélemények jelentősek,
éppen a tábor jellegének és munkájának sajátosságaira vonatkozóan. Első táborunk munkáját teljes egészében Nagy István és Raj Rozália (táborvezetők) videofilmre rögzítette, melyet néprajzi szemináriumokon több alkalommal is bemutattak. A IV. Varró ideje alatt az újvidéki TV magyar szerkesztősége 3 napot töltött velünk. Az ott készült anyagból összeállított műsort több alkalommal is megtekinthette a nagyközönség, a TV stúdiója pedig az anyaggal film-fesztiválon is részt vett.
Az érdeklődők és jelentkezők létszáma örömünkre évről évre nő, sajnos messzemenően felülmúlja az elhelyezési lehetőségeket. Évenként 30-40 gyerek vett részt a tábor munkájában, az öt év folyamán mintegy 170, Vajdaság 22 helységéből, mintegy 30 helyi adatközlővel.
Természetesen támogatókTermészetesen támogatók nélkül nem lehetséges egy tábor megszervezése sem. Ezért köszönjük meg a megértést, segítséget, az anyagi támogatást a Magyar Kultúra Alapítványnak kinek köszönhetően megszervezhettük a VARRÓ '97 gyermektábort és annak bemutató kiállítását.

vissza

föl

VARRÓ 1998
Ez év januárjában immár VI. alkalommal, a Vajdasági Magyar Folklórközpont megbízásából pedig harmadszor sikerült megrendeznünk a VARRÓ-t Doroszlón. Idén is mint eddig, a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola adott otthont az eseménynek, Albrecht Gizella igazgató támogatásával. A szervezők ezúttal is Raj Rozália és Nagy István.
Köszönet és elismerés illeti a falu lakosságának azon részét, aki szíves vendéglátásával és együttműködésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jellegét illetően ez a tábor hagyományhű és hiteles legyen. Elsősorban az iskolában tanuló gyerekek szülei voltak azok, akik a távolról érkező vendéggyerekek szállásáról és ellátásáról gondoskodtak. Mások az egy hét folyamán, tudásukkal és jóindulatukkal segítették a tábor munkáját. A téli időszakra való tekintettel a szállásmegoldás kissé problémás. Ezért a táborlakók létszáma a lehetőségektől függ. Az érdeklődés jóval nagyobb a lehetőségektől. Ettől eltekintve is 34-en dolgoztunk a tábor ideje alatt. A doroszlóiakon kívül Moravicáról, Kishegyesről, Becséről, Szenttamásról, Újvidékről, Veternikről, Székelykevéről, Szabadkáról, Becskerekről, Zentáról és Felsőhegyről, leginkább az általános iskolai korosztályból voltak kislányok.
A délelőttökön a kihalófélben lévő kismesterségekkel ismerkedhettek meg a táborlakók, vagy a helyi nevezetességeket tekintettük meg, de a téli ünnepkörhöz kapcsolódó, szokásokról és hiedelmekről, a helyhez és naphoz kötött szokásokról is megemlékeztünk. Kovács Endre helyi néprajzgyűjtő kinek ez idáig több Doroszlóra vonatkozó kötete is megjelent, tartott nekünk előadást a téli ünnepkörhöz kapcsolódó helyi jellegű szokásról a virgácsolásról. Voltunk Zec Máté bácsi kovácsműhelybében és Radics János szűcsmesternél. A "virágcsináló" Turkál Franciska avatott be bennünket a művirág készítés tudományába.
Dosztán Katalintól a doroszlói stikkűt fityula készítését leshettük el. Diósi Márton bácsitól pedig megtanultunk virgácsot fonni, amivel a doroszlói legények virgácsolták meg valamikor a lányokat. Az idősek a lourdi Szűz tiszteletére mondott, a kilencedhez tartozó imákat mondták el nekünk.
Az egykori tisztaszobát Bártol Franciskánál csodáltuk meg. A gazdagon hímzett textíliákat melyek egykor minden házban a tisztaszobák tartozékai voltak Bártol Juliannánál is szemügyre vehettük. Itt láttuk az 1930-as évek tisztaszobáinak falfestés divatját is. A hagyományos viselet az idősek körében még élő a faluban. A tábor utolsó napján búcsúzóul Lovász Júlia és Radics Rozália segítségével doroszlói nagylányokat és legényt varázsoltunk néhány táborlakóból.
Délutánjaink munkával teltek. A Doroszlón egykor igen gyakori és kedvelt fehér lyukhímzéssel, a slingeléssel voltunk elfoglalva. Velünk dolgozott Szittyai Anna - Panni néni, a "drukkoló asszony" is. Azok az idős helybeliek akik még részesei voltak a zárt, íratlan szabályokat betartó közösségeknek, mely az egykori falut jellemezte, sokan eljöttek közénk. Mint tudói a régi dolgoknak beszéltek a hagyományokról. Szívesen segédkeztek a kíváncsi tekintetű, de még görcsös újjal tűt tartó kislánykáknak abban, hogy az öltések melyeket egykoron ők is öregeiktől tanultak meg, szép, mutatós díszítménnyé formálódjanak a kelmén. Az előadások alkalmával a néprajztudomány alapjaival is ismerkedtek a jelenlévők. Többen szorgalmasan jegyzeteltek is a hét folyamán. Egyszer csodálkozó, kételkedő máskor lelkes tekintetek, aztán felcsillanó szemek, nyugtázó mosolyok voltak az arcokon. Vasárnap a régi falu világához igazodva, mi sem dolgoztunk. Reggel templomba mentünk, aztán megtekintettük a helység nevezettességét, a középkori eredetű kegyhelyet a doroszlói Szentkutat. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után, siettünk a "CITERÁBA". Vagyis azt a gyermek táncalkalmat rendeztük meg, ahol egykor a doroszlói gyerekek táncolni tanultak. A helyi hagyományos leánykörtánc a CSIRAJ, melyet a lányok mindig a maguk énekére jártak, külön hangsúlyt kapott. Nem maradt el azért a lassú és a friss csárdás sem. Zenészünk is volt Kovács Mihály személyében. A helyi általános iskola alsós tagozatának néptánccsoportja a kedvünkért, viseletbe öltözött. Vendégeink is voltak. Moravicáról a Forgatós, Szabadkáról a Horvát - Szabó - Varga népzenei együttes. Lukács Imre Folkléórközpontunk elnöke a kislegényeket a szatmári verbunkkal kápráztatta el. Egykori parasztkalácsok, főltkukorica, sült tök voltak uzsonnáink melyeket a helybeliek készítettek nekünk.
Táborunk végéhez közeledve emlékeztünk meg azokról a lelkes doroszlói asszonyokról, akik amíg tehették velünk voltak a táborban. Tiszteletünket leróva látogattunk el Polák Margit mintaíró - drukkuló asszony és Novák Matild sírjához, kinek gazdag ruhatárát több alkalommal is megcsodálták a Doroszlóra érkező táborlakók. A gyermekek részéről élménybeszámolók, versek, rajzok születtek az egyhetes táborról. Mielőtt elbúcsúztunk volna, abban egyeztünk meg, hogy a táborban megkezdett slingelt csíkot, mindannyian otthonaikban felyezik majd be a gyerekek és a doroszlón látottak alapján, maguk döntik el, hogy milyen bútordarabra helyezve alkalmazzák majd. Az így elkészült darabokból bemutatókiállitást tervezünk május folyamán Doroszlón.
Elismerés illeti mindazokat, akik a faluban részesei voltak e követésre méltó együttműködésnek - összefogásnak, mely által a hagyományok, a hagyományos kézművesség tudatosításával hozzájárulnak itt élő magyarságunk identitástudatának megőrzéséhez, mely igen lényeges az egyetemes emberi kultúra megismerésének szempontjából is.
Támogatóink: Ivica Mitković helyi pékmester, SENTEX textilgyár Zenta, HEKTÁR magánvállalkozás Doroszló, DOROSLOVOPROMET magánvállalkozás Doroszló. A tábor szervezői.

VARRÓ '98 - Doroszló

A CITERA, VAGYIS A TÁNCHÁZ VOLT A CSÚCS

A doroszlói születésű, Szabadkán élő és dolgozó Raj Rozália és Nagy István néprajzosok szervezésében január 8-tól 15-ig tartott Doroszlón a helyi általános iskola ebédlőjében az immáron hatodízben rendezett VARRÓ tábor. A találkozón mintegy 30 gyerek vett részt Vajdaság különböző általános iskoláiból, akik a helybeli pajtásaiknál kaptak elhelyezést. A tanulók foglalkoztatása 8-12-ig, illetve délután 14-18-óráig tartott. A délelőttök folyamán megismerkedtek a kihalóban lévő mesterségekkel, a szakmát már csak hobbyból űző kisiparosok munkájával, a délutánok idején kézimunkáztak. Az idén a polcokra helyezendő terítők csíkjának vagyis a "stelázsi stráf" kivarrásának, hímzésének módját sajátították el, amely csík egyébként díszítő eleme a törölköző és más hasonló textíliák szélének is.
A gyerekek egyaránt nagy figyelemmel hallgatták és figyelték Kovács Endre helybeli néprajzos, a karácsonyi ünnepkörhöz fűződő előadását, a virgácsot fonó Diósi Márton nyugdíjas kereskedő kézügyességét és a többi mesterség iránt is érdeklődést tanúsítotak. A látottak alapján a tábor csúcspontját a vasárnap délután 2 órától megrendezett CITERA, vagyis a táncház volt. A zsúfoltságig telt helyiségben (kár hogy nem a művelődési házban rendezték) elsőként a moravicai Forgatós népzenei együttes lépett fel. Délalföldi, Mezőségi és Moldvai népdalokat adtak elő. A Kádár Kata balladájának előadása külön élményt jelentett. Ezután az iskola népi táncegyüttese a doroszlói gyermeklakodalmat vitte színre, majd a helybeli Huszár Mónika, Lovász Eszter közreműködésével a csirajozás, továbbá a friss-csárdás és a mulatós, vagyis a dusozás táncának a lépéseire tanította a nebulókat kiválló szakmai hozzáértéssel. A zenét Kovács Mihály harmonikás szolgáltatta. A továbbiakban a temerini Lukács Imre a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnökének tapsolt a közönség, aki csodálatos temperamentummal ropta a szatmár megyei, vagyis a nagyecsedi verbunkost. A székelykevei Pamel Gizella diáklány egy székely népmese előadásával derítette kacagásra a résztvevőket. A rendezvény zárórészében a szabadkai Horváth-Szabó-Varga trió moldáviai népdalokat adott elő, majd a népzenéjükre táncra perdült gyermekhad csak sajnálta, hogy egyszerre hat óra lett, s vége lett a citerában eltöltött mulatságnak.
Raj Rozália mint elmondta, elszomorítónak tartja, hogy a míg a távoli vidékekről jönnek gyerekek, addig a doroszlóiak többsége nem jön el a Varróba. Meglátása szerint talán a szervezésben, de inklább a feltételezésben van a hiba, ugyanis egyesek úgy érzik, hogy mivel nem fogadhatnak vendéget, nem is jöhetnek a tábora. Ez koránt sincs így, s ezért a következő alkalommal minden érdeklődő helybeli tanulót ott szeretnénk látni a táborban, hogy a pajtásokkal való barátkozással, a díszítőelemek kivarrásának elsajátításával a hagyományok-, illetve a népviselet ápolásával, mindannyian hozzájároljanak a néprajzi kincsek megőrzéséhez.

Dautbegovics Zoltán

(ZOMBOR ÉS KÖRNYÉKE, 1998. január/február)

vissza

föl

VARRÓ 1999 Doroszló, 1999. április 11-18. A háborús körülményekre való tekintettel, elmaradt!

vissz

föl