Kolozsvári élmények
Vajdasági gyerekek jutalomutazáson
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében egyhetes kolozsvári kirándulással jutalmazták meg az elmúlt tanévben különböző versenyeken jól szerepelt mintegy húsz tanulót, akiket két tanár kísért el július 13-án a szépnek ígérkező, sok élménnyel kecsegtető útra. A kolozsvári református kollégiumban elhelyezett vajdasági gyerekek – Szarka Szabolcs és Fodor Adrián (Hetin), Szűcs Szibilla, Borsos Ottó és Kormányos Csilla (Telecska), Kamrás Annamária (Nagybecskerek), Csüllög Zita (Magyarittabé), Rácz Zsolt, Tatár Ferenc, Szolnoki Zsolt, Győri Endre, Szabados Erzsébet, Kolinger Valéria és Lovrity Erzsébet (Debelyacsa), Sóti Zsuzsanna és Erdős Anikó (Újvidék), valamint Kálóci Alex (Doroszló) –élményekkel gazdagabban tértek haza, hiszen ahogy mondták, minden nap valami újjal ismerkedtek meg.
– Szép volt, jó volt – idézi fel az élményeket Szarka Edit tanárnő, aki a bánáti Hetinben (Tamásfalván) tartja a magyar anyanyelvápolási órákat, összegezésképpen el is mondja, mi mindenben volt részük:
– A gyerekek Vajdaság több helységéből jöttek, tehát ott ismerkedtek meg egymással, ez már magában egy nagy élmény. Az események, a látnivalók pedig mind maradandóak, nagyon jó, hogy a VMPE lehetővé tette a számunkra ezt a jutalomutazást.
– Voltuk városnézésen, megismerhettük Kolozsvár nevezetességeit és történelmi múltját, jártunk Boncidán, ahol a boncidai kastély nyújtott nagy élményt. Voltunk a Kolozsvár közeli Tordán a sóbányában, jártunk Mérán, egy kis faluban, ahol csodálatos falumúzeumot alakítottak ki a székelység életmódjáról a népviselet és a bútorzat bemutatásával. A mérei templom különösen nagy hatással volt ránk, melegség áradt belőle. A falunak nagyon kevés lakója van, az 1200-ból 1000 a magyar, és látszik, milyen szeretettel őrzik a templomukat – meséli Bartusz Karolina szabadkai tanárnő, a gyerekcsoport másik vezetője, aki ősztől egy szabadkai diákotthonban nevelőtanárként áll munkába.
– Voltunk botanikus kertben, megnéztük az állatmúzeumot is – teszi hozzá Szarka Edit. – Mindezeket az élményeket elmesélem a két anyanyelvápoló csoportomnak. Tamásfalván 20-an járnak anyanyelvápolásra két csoportba. Hetente két-két órát tartok, és mivel nem minden gyerek tud egyformán magyarul, külön odafigyeléssel foglalkozom velük. Különösen a színjátszó csoportban való munkát szeretik, ez olyan szempontból is élmény a számukra, hogy részt veszünk a VMPE által szervezett suliszínház fesztiválon, de az anyanyelvápolási táborok is sokat jelentenek a magyar nyelv gyakorlása szempontjából. Remélem, Kolozsváron részt vett két diákommal együtt mindenről be tudunk számolni ősszel a gyerekeknek.
– Csodálatos embereket ismerünk meg Kolozsváron – teszi hozzá Bartusz Karolina. – A kísérőinknek nagyon hálásak vagyunk a szép élményekért, de azért hadd tegyem hozzá: mindent nem lehet elmesélni, azt át kellett élni, amiben részünk volt. Nagyon jó érzés volt egy nyelvet beszélni és tudni, hogy együvé tartozunk.
F-ch