A fatimai Szűz Máriánál Martonoson
Több százan zarándokoltak az észak-bácskai faluba
A portugáliai Fatimába évente százezrek zarándokolnak, hogy a kegytemplomban a Szűzanya elé terjesszék kéréseiket, teljesítsék fogadalmaikat, engeszteljenek a bűnökért és imádkozzák a rózsafüzért. Tájainkon a legtöbb hívőnek nincs módjában a portugáliai Fatimába látogatni, ellenben minden évben elzarándokolhat Martonosra, és a Mária neve templomban a fatimai Szent Szűz szobra előtt imádkozhat.
– Egykor csak Lourdes és Fatima voltak híres kegyhelyek, és a hetvenes, nyolcvanas években tájainkról is sokan zarándokoltak Franciaországba és Portugáliába – mondta ft. Savelin Zoltán martonosi plébános. – Én magam is ötször vezettem csoportot, legutóbb 1987-ben voltam Fatimában, akkor hoztam ezt a csodálatos szobrot, amit megboldogult dr. Jung Tamás püspök úr szentelt fel. A fatimai szobor azóta templomunkban van, a martonosi hívek gyakran imádkoznak előtte.
Sok évvel ezelőtt próbálkoztam, hogy a fatimai Szűzanya ünnepét szélesebb körben, legalább a magyarkanizsai esperesi kerületben ünnepeljük meg, de az előző rendszerben ezt nem tudtam megvalósítani. Változtak a társadalmi körülmények, de a gazdaságiak is. Jöttek a háborús évek, infláció, üzemanyaghiány, szóval több tényező is közrejátszott, hogy a széles körű ünneplés elmaradt. Most viszont úgy gondoltam, itt az ideje, hogy méltóképpen megünnepeljük a Szűzanya fatimai megjelenésének napját. Ezért szólítottam fel a bácskai, bánáti, szerémségi híveket, hogy az idén október 13-án jöjjenek Martonosra, hogy együtt imádkozzuk a rózsafüzért, együtt fohászkodjunk. Az imára, a lelki táplálékra nagy szüksége van a délvidéki embereknek. Olyan érzésem van, hogy kezd búskomorrá válni az életünk. A gyerekek kitanulják az iskolákat, de nincs munkalehetőségük, az idősebbek is állandóan a létfenntartásért küzdenek. De mégis hiszem, hogy van remény, csak fohászkodni kell.
És fohászkodtak is több mint ezren a múlt csütörtökön a martonosi templomban a fatimai Szent Szűz szobra előtt.
A több mint tíz autóbusz, majd félszáz személygépkocsi is jelezte, hogy milyen sokan is vagyunk a kétezer lakosú észak-bácskai kis faluban. Feljegyzéseink szerint több mint 20 helységből érkeztek a zarándokok, legtöbben Bácskából jöttek, de szép számban voltak a bánátiak is. A messzi Tóbáról, Feketetóról, Hetinből is jöttek hívők.
Az ünnepség délután négy órakor kezdődött, ekkor már a templomban szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni. Rengetegen voltak a templom előtt is, és sok hívő a sekrestyében imádkozott. A zarándokok páter Sóti János jezsuita atya vezetésével mondták a rózsafüzért, közben többen is éltek a gyónás lehetőségével. Öt órakor megkondultak a harangok, Balázs Mária Margit tisztelendőnővér megszólaltatta az orgonát, felzúgott az ének, megkezdődött az ünnepi bevonulás. Elöl vitték a keresztet, majd a lobogókat, Bagi Dóra vezetésével bevonultak a 30. számú Damjanich János cserkészcsapat tagjai, a ministránsok, a diakónus, a 14 pap és dr. Gyulai Endre szeged–csanádi megyés püspök, az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka zárta a sort.
Legelőször ft. Savelin Zoltán helybeli plébános üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Gyulai Endre köszöntötte a hívőket. Az ünnepi szentmisén az Olvasmányt Novák Vince, a Szentleckét és hívek könyörgését Faragó Helga, az Evangéliumot Csápek József állandó diakónus olvasta. Szentbeszédet dr. Gyulai Endre püspök mondott.
A tömjént és minden más fontos kelléket Nagy Mária Michaela tisztelendőnővér készítette elő.
Az ünnepi szentmisén nagyon sokan járultak szentáldozáshoz.
A szentmise után szentségimádás volt ft. Széll Józseff kispiaci plébános vezetésével. Közreműködött a kispiaci Farkas Ildikó.
Hét órakor kezdődött a gyertyás körmenet. Felsorakoztak a lobogóvivők, a Pasztorális Tanács tagjai: Csikós Oszkár, Sőreg Krisztián, Sárkány Andor és Égető János vállukra vették a fatimai Szűz Mária szobrát (később Domán Árpád, Poberai György, Pálfi József és Börcsök Antal vitte a szobrot), a péterrévei és óbecsei tűzoltózenekar Mária-énekeket muzsikált, a ministránsok, a papság, a zarándokok égő gyertyákkal a kezükben a falu központján keresztül megkerülték a templomot. Lenyűgöző volt a látvány és a hangulat. A menet eleje már a templomhoz közeledett, a vége még akkor indult el a templomudvarból. Ilyen még soha nem volt Martonoson, mondták a helybeliek.
A körmenet után ft. Savelin Zoltán külön köszönetet mondott a püspök úrnak, a paptársainak, a helyi közösség vezetőinek, a rendőrségnek, a sajtó képviselőinek, a Pasztorális Tanácsnak, a tisztelendőnővéreknek, az énekeseknek, a Nyugdíjas-egyesületnek, a takarítóknak, a szervezőknek, és mindenkinek, aki bármi módon hozzájárult a fatimai ünnepség megszervezéséhez. Savelin atya megköszönte a részvételt mindenkinek, és külön üdvözölte a vidékieket, majd a maga és a martonosi hívek nevében agapéra hívta a zarándokokat.
A martonosi ünnepségen sok ismerős arcot láttunk, több zarándokkal már találkoztunk Doroszlón és Vajdaság különböző helységeiben egyházi ünnepségeken. De voltak olyanok is, akik eddig nem jártak kegyhelyekre.
Utóbbiakhoz tartozott a csókai Fujkin Teodóra is, aki hét éve egyedül neveli fiát, a most 9 éves Józsefet.
– Azelőtt mindig csak Jézushoz imádkoztam – mondta Teodóra. – A közelmúltban egy belső hang sugallta, hogy kérj engem is, hogy vigyázzak a fiadra. Amióta Szűz Máriához is imádkozom, könnyebb a keresztem, mert tudom, hogy míg én dolgozom, a fiam nincs egyedül, Szűz Mária vigyáz rá. Az idén augusztusban voltam Bánáttopolyán a búcsúban, és Doroszlóra is elmentem, és most is úgy éreztem, ide is jönnöm kell. Nem bántam meg, hogy eljöttem, sőt rendkívüli élményben volt részem, és ezekből tud az ember erőt meríteni a nehéz hétköznapokon.
A legfiatalabb zarándok a 3,5 hónapos Mellár Márton Viktor volt.
– Több hétig az újvidéki gyermekkórházban voltunk, Viktor nagyon beteg volt – mondta az édesanya, Mellár Irén. – Míg én a kórteremben sírtam, itthon sokan imádkoztak a kisfiamért. Egy hónappal ezelőtt javult az állapota és hazajöhettünk. Bátyám, ft. Mellár József csókai plébános mondta, hogy hozzam el ide a kicsit, hogy a Szűzanya megáldja. Nagyon remélem, hogy imáink meghallgatásra találnak, és a kisfiam ezentúl elfogadja a táplálékot, megerősödik, és hamarosan teljesen egészséges lesz.
Már későre járt, mire a zarándokok hazaindultak, de előtte újra betértek a templomba, Szűz Mária szobra előtt térdelve fohászt mondtak, megsimogatták, megcsókolták a szobrot, és reményüket fejezték ki, hogy jövőre október 13–án újra itt lesznek. Úgy legyen.
BERETKA CSÁBI Éva
A portugáliai Fatimában 1917-ben májustól októberig, minden hónap 13-án, egy napnál ragyogóbb hölgy jelent meg három pásztorgyereknek, akik a Cova da Iria nevű völgykatlanban birkáikat legeltették. Lucia akkor 10, Ferenc 8 és Jácinta 7 éves volt. A fenséges jelenés 1917. október 13-án kinyilatkoztatta a gyerekeknek, hogy ő a Rózsafüzér Királynője. A napcsoda, mint égi bizonyíték, 70 ezer ember szeme előtt játszódott le, de az üzenetet csak a pásztorgyerekek értették. A Szűzanya titkokat közölt a gyerekekkel, és arra szólította fel őket, hogy imádkozzanak és vezekeljenek a bűnök bocsánatáért, a világ békéjéért. A két fiatalabbnak pedig megígérte, hogy hamarosan felviszi őket az égbe. Ez be is következett, Ferenc 1919 áprilisában halt meg, Jácinta pedig 1920. február 20-án.
A Szűzanya Luciának is megígérte, hogy az égbe kerül, de egy ideig még a földön kell maradnia, hogy Isten akarata szerint ismertesse a világgal a Szűzanya Szeplőtelen Szívének tiszteletét.
Azóta sok imameghallgatás történt, amelyet a fatimai látnokok közbenjárásának tulajdonítanak.
Fatimában 2000. május 13-án II. János Pál pápa boldoggá avatta Ferencet és Jacintát, a két testvért. Első ízben történt olyan gyermekek oltárra emelése, akik nem voltak vértanúk. A harmadik látnok, Lucia karmelita nővér lett, és 93 évesen részt vehetett unokatestvérei boldoggá avatásán.
Az idén február 15-én Portugália lakossága országos gyásznap keretében búcsúzott Lucia nővértől, aki a coimbrai karmelita kolostorban hunyt el.
Erdő Péter bíboros, Esztergom–Budapest Főegyházmegye érseke, Magyarország prímása 2003 októberében találkozott Lucia nővérrel Coimbrában, miután magyar szentmisét mondott abban a karmelita kolostorban, amelyikben a nővér lakott. A bíboros így emlékszik a látnokra: „Sugárzó egyénisége rendkívül nagy hatással volt rám. Arcán, mozgásán, beszédén átsütött a spiritualitás, hatalmas intelligencia jellemezte. Találkozásunk alkalmával a mi dolgainkról is kérdeztük őt. A nővér bölcsen, keresetlen egyszerűséggel csak annyit mondott: azt üzenem, hogy legyenek szentek. Ez Lucia nővér üzenete: nem adhatjuk alább, mint hogy megpróbálunk szentek lenni. Ő is erre törekedett. Máig őrzöm kedves ajándékát, egy rózsafüzért, amelyet ő is használt, és amelyet minden hónap első szombatján magammal viszek, amikor az egyházmegye különböző templomaiban közösen végezzük a rózsafüzért. Látnunk kell, hogy a Szűzanya nemcsak egyszerűen megjelent Fatimában, nemcsak vigasztal, nemcsak azt mondja, hogy bízzunk Istenben, hanem felszólít a megtérésre. Az üzenetekből számunkra az is kiderül, hogy a történelem, amelyet napjainkban is élünk, az isteni gondviselés erőterében zajlik, és bízhatunk benne, hogy végül Szűz Mária Szíve győzedelmeskedni fog – a mi megtérésünk által is.” (Új Ember katolikus hetilap, 2005. 02. 27.)