MESTERSÉGEK NYOMÁBAN
AZ OLTOTT MÉSZ
TITKA
Pusztai Imre doroszlói festő-mázoló
vallomása
A tágas udvar utcára eső részén burjánzó örökzöld, tuja, ezüst- és
feketefenyők merednek az ég felé, az udvar hátsó részében pedig gyümölcsfák és
szőlőtőkék sorjáznak. Az előszobában, a falra festett, négy évszakot ábrázoló
festmény egyúttal arról is tanúskodik, hogy a ház tulajdonosa, a 69. életévét
taposó Pusztai Imre doroszlói festő-mázoló a pingálás mellett a
képzőművészetet is kedveli.
- Már kisgyermek koromban szerettem rajzolgatni, festeni. Ebből a
gyerekből piktor lesz, mondogatták sokan. És úgy is lett - emlékezik vissza
Pusztai Imre, a mester.
- Az édesapám Verbászra adott inasnak Nagy Gyulához, aki nem csak
szobafestőként és mázolóként, de címfestőként is nagy hírnévnek örvendett. Két
évig tanonckodtam, meszeltem, festettem lakásokat, irodahelyiségeket, sőt még
a templom felújításában is részt vehettem. A gazdám nagyon megkedvelt, azt
szerette volna, ha a mestervizsga megszerzése után is nála maradok, de nem
marasztalt. Sőt! Az elmélete szerint és sokan mások is azt a nézetet
vallották: igazán jó szakemberré csak az válhat, aki minél több munkaadót
kipróbál. ìgy aztán, ragaszkodva ehhez a teóriához, a nyugdíjaztatásomig
bejártam az egész országot. Először Pulára mentem. Egy Becséről elszármazott
mesternél kaptam munkát. Bácskából rajta kívül még sok, közöttük négy-öt
doroszlói család talált magának új otthonra e tengerparti városkában. Innét
Újvidékre, majd Belgrádba, később Zágrábba, s hogy ne soroljam tovább, mely
vidékekre kerültem el, mígnem Doroszló után, ahol a Róka Jánosnál dolgoztam,
Apatinban állapodtam meg. A Dunav Bútorgyárban két napot húztam ki. Sehogy sem
állt a kezemre a konyhai székek, hokedlik lábainak mázolása. Nem volt mit
tennem, az apatini lakásközösségi vállalatnál munkavezetőként kezdtem
dolgozni. Ezután Zomborba kerültem, a Boja Festo Vállalatban lettem
festő-mázoló. Ekkor már 20 évnyi munkaidő állt mögöttem. Bizony belefáradtam a
vándorlásba, így a Bojában ragadtam, és dolgoztam még 20 évet. Az utolsó tíz
évben mint az útjelző- és utcanévtáblák, valamint a közlekedési
rendszámtáblákat festő üzemrészleg vezetőjeként tevékenykedtem. Innen mentem
nyugdíjba.
Nagyon szerettem a munkámat. Az anyagok közül mind egészségi, mind
minőségi szempontból a meszet tartom a legtöbbre. A jó mészt úgy lehet kenni,
mint a vajat, sőt tartós is. Nem kell kidobni azt sem, amelyiket akár húsz
évvel ezelőtt kevertük be. Sőt ez még csak emeli minőségét. A templomokat nem
is meszelik ,,fiatalon" oltott mésszel. Mondani sem kell, az ilyen gyorsan
lepereg. Az enyvvel kevert kaolin, vagyis a budai föld is alkalmas a
meszelésre. Nem mondom, a korszerű festékanyagokkal jóval gyorsabban megy a
munka, duplájára lehet növelni a termelékenységet, de nem olyan kiváló a
minősége. Ha a szakszerűen elkészített mésszel meszelünk be egy falat, s ha
azt valaki valamilyen oknál fogva leönti egy vödör vízzel, fél óra múlva semmi
sem látszik meg rajta, az ún. polikolorral meszelt fal viszont flekkes marad -
tájékoztat Imre.
Beszélgetésünk idején Zsófi, Imre neje fényképeket mutogat:
- A két lányom Németországban él. Gyermekeik is ott születtek. Hála
a jó Istennek, mindannyian jól vannak. Már nagyon készülök hozzájuk. Különben
szabad időmben kézimunkázok, olvasgatom a Bibliát. A gyümölcsösben is
teszek-veszek. Nevelem, ápolgatom a fákat. Meghálálják. A termésből finom
befőttet készítek, a jó pálinkából meg iszunk a párommal az unokák egészségére
- mondja befejezésül Imre mester.
DAUTBEGOVICS Zoltán
1998 Tipp-Topp System, Ltd., Subotica -