A Dunamente fekvése és vízrajza jó fettételeket biztosított Pannónia délkeleti részének betelepítéséhez és a Kárpát medence népeinek észak felé áramlásához a korai kőkorszakban. A túlnyomórészt sík vidék azonban épp ezért megnehezítette a folyamatos fejlődés zavartalanságát. A mai Vajdaság területe erős vonzást gyakorolt a balkáni és közép-európai áramlatokra, lehetővé tette az előretörést a Fekete tenger partjairól épúgy mint a Duna felső folyásától.

Az eddig feltárt leletek szerint Doroszló területének legrégibb nyomait a korai kőkorszakból származtatjuk.

Az 1974-ben végzett kutatások a Mosztonga bal partján,

Doroszló közvetlen közelében (kat. sz. 2231) szintén a korai középkor településének nyomait tárták fel, (építkezési anyagok, kerámiák, kőszerszámok, stb.).

A falu és közeli környékén a kutatások a későbbi kőkorszak és a bronzkor kultúrájának jelenlétét is bizonyítják a feltárt nyomok részleteivel, ami amellett szól, hogy ebben az időszakban is település helye volt a falu.

Ugyanakkor a hallstatti időszakot (késői vaskor) sikerült Doroszlón, a Gyepföldnek nevezett területen eddig legteljesebben kivizsgálni és megismerni.

A régebbi vaskor kultúrájának őstörténeti kutatásai Vajdaságban újabb keletűek. A Dunamente középső szakaszának és Pannónia déli területének eléggé fel nem tárt középkori múltja, legalábbis a szomszédos területekhez viszonyítva, nem engedte meg, hogy a Vajdaság mezőin talált urnák kérdését kielégítően megvilágíthassuk.

A Mosztonga jobb partján, mintegy három kilométerre Doroszlótól délkeletre, kései vaskorból való temetőt tártak fel a régészek, elégetett csontvázak sírjaival. A temető körülbelül 6-7000 négyzetméternyi területen fekszik. A temető északi részét a DTD csatorna építésével megsemmisítették. A koporsót helyettesítő urnák között volt egy nagy, hasas vagy megnyúlt formájú, mellette pedig két-három kisebb urna a szokásos mellékletekkel, s rajtuk kívül még egynéhány kisebb is.

Az urnákban az elégetett halott maradványai mellett még kisebb gömb alakú égetett agyagedényeket is találtak, pl. csészéket, amelyeknek füle átnyúlt az edény peremén, körte alakú apró edényeket födéllel, fibulákat, vasból készült görbe késeket, bronzdíszítményeket, borostyánkalárist, vagy nagyobb halak hátgerinccsigolyákból feltűzött nyakéket. Az urnák széles födéllel voltak fedettek, fedelük bemélyített részével került rájuk.

Doroszlón talált urna

A halottak elégetését valószínűleg a temetőtől távolabb végezték, s munkájuk nem volt valami tökéletesnek mondható, mert az urnákban koponyák, hátgerincek, lábszárcsontok és más testrészek maradványait találták. Az öltözék illetve fegyverzet mellékleteit minden jel szerint később helyezték az urnákba, mert a legtöbb leleten nem fedezhető fel semmilyen égésnyom. Az urnákat közönséges gödrökben helyezhették el, minden beomlási veszélyt elhárító biztosítás nélkül, a talaj sárga földrétegében, 30-60 centiméterre a felszíntől.

A csontleletek elemzése során megállapították, hogy a temetőben, illetve a sírokban és azokon kívül, háziállatok csontjai is voltak, kecskék, juhok, házisertések, lovak, házőrző kutyák és tyúkok csontjai, a vadak közül pedig az őskori szarvasmarha, szarvas, őz és valamilyen madarak maradványai.

A doroszlói temető kerámiai anyagának összehasonlító elemzése során a Sarengradból, Dályról és Vukovárról való anyaggal, arra a következtetésre kellene jutni, hogy a Doroszlói temető sírjainak többsége a HaB későbbi időszakából való.

Az urnák mellett legnagyobb számban tálak fordulnak elő a sírokban, részint nagyobb mélyedéssel, részint sekélyebbek, enyhén behajlított peremmel, tompított szegéllyel, illetve rovátkoltan, ami a HaB időszakára éppúgy. jellemző, mint a HaC periódusára.

A lovakhoz tartozó felszerelés, illetve a lovak csontváza a keleti trákok és szittya elemek jelenlétét bizonyítják ezen területen.

A korai vaskorból való harcos csontváza mellett a temetőben jónéhány latén, azaz a korai vaskorhól való gödörre is akadtak, sőt két kerek formájú tapasztott tűzhelyre is. A kerámiák első csoportjába ezekből a gödrökből azok az edénytöredékek tartoznak, amelyek korongon készültek, anyaguk finom, színük szürke és barna, csiszolt felülettel, domborművű vonalakkal, szaggatott, hullámzó csíkokkal, mély rovátkákkal és hálószerű rajzokkal díszítve. Ez a díszítési mód, amely a csiszolás technikájával egyidőben jelentkezik, a korai laténből a kései antik korig tart. A másik csoportot szabadkézzel formált kerámiák alkotják, amelyeknek az anyaga durva, s egyetlen díszítő eleme a fésűvel szaggatott vonal. A harmadik csoportba a rajzos kerámia tartozik, fehér és piros színű rajzokkal a vörösessárga alapon. Ezekben a gödrökben talált anyag a korai latén kultúra időszakára jellemző.

A nagy római birodalom virágkorában Bácska kívül esett a római limesen, erődítményeinek határvonalán. A római limes határa a Duna volt. Ebben az időben Bácska területét egy keletről jött törzs a szarmaták népesítették be. Ezideig Doroszló területén nem sikerült szarmata nyomokat felfedezni, ami azonban nem jelenti azt, hogy a falut kikerülték a szarmaták.

Bácskán két sánc húzódik keresztül. Az egyik hosszabb és sekélyebb, amelynek kis sánc a neve, a másik rövidebb, s ezt nagy sáncnak hívják. Az első Apatinnál kezdődik, a Dunánál és Péterrévénel eléri a Tiszát. A másik Újvidéknél, kezdődik és Bácsföldvárnál ér a Tiszához.

Az utóbbit Prigrevicánál két helyen átvágja a Duna, ami arra enged következtetni, hogy a sánc a Duna-kanyarnál már előbb megvolt. A sánc egyes részeken kitűnő állapotban van. 1,2 m mély, 2 m széles, töltése 7 méter magas.

Több helyen megszakad és egyszerűen eltűnik, de a doroszlói erdőben erőteljesen jelentkezik újra, két kisebb árok kíséretében, amelyek közül az egyik az erdőn kívül, a keleti oldalán húzódik, míg benn az erdőben már mind a kettő elkíséri.

Eddig sokat vitatkoztak ezen sáncoknak az eredetéről. A vélemények megoszlottak, egy azonban most már biztosra vehető, hogy nem római eredetűek, hiszen a rómaiak sohasem foglalták el Bácskát, s a dunai limes mellett, ide számítva flotillájukat és dunai erődítményeiket is, semmi szükségük sem volt efféle védelmi sáncokra.

A Gyepföld hallstatti temetőjében, az elégetett halottak sírjaiban avar-szláv anyagra (égetett tűzhely, csontfésű, stb.) akadtak, ami kétségtelen bizonyítéka ilyen nép jelenlétének Doroszló területén.

Tehát régészeti szempontból, s a talált archelógiai leletek alapján megállapítható, hogy a mai Doroszló területén, kedvező fekvése folytán már i. e. a IV. évezredtől az időszámításunk utáni X. századig éltek népek.

Kapcsolódó anyagok:
Római sáncok