ÚJ-DOROSZLÓ TELEPÍTÉSE

Doroszló lassanként újra betelepült, de nem a régi Doroszló helyén, hanem feljebb a Zsarkocva pusztán, melyet Új-Doroszlónak neveznek és ahol 1715-ben 17 adófizető volt. A következő években is gyakran felemlítik adózó faluként, így 1742-ben Doroszló, Zsarkovó néven szerepel, míg a régi falu helye pusztának maradt. A falu első pecsétje is ez utóbbi évből való: hegyével lefelé fordított csoroszlya és szántóvás között fenn e két betű, C. D. (Szelo Doroszló), alul keresztbe fektetve egy ásó vagy lapát.

Népessége még csekély volt, ezért 1752-ben Rendl kamarai adm. április 5.-én szerződést írt alá Új-Doroszló betelepítésére, melyek összegyűjtésére Dormán Pál vállalkozott az alábbi feltételek mellett:

Doroszló új lakosai a Kárpát-medence 27 vármegyéjének 175 helységből érkeztek. Többségük Kelet-Dunántúlról, elsősorban Tolna megyéből származott.

1753-ban Doroszló régi szerb lakosai, az idetelepedett magyarok miatt, másfelé akarnak költözni, a vármegye csak Szilberekre (Bresztovácra) engedi őket, de 1754-ben még nem költöztek ki.

1754-ben épült a templom, (1796-ban újat építettek helyette). 1752. év óta önálló plébániája van a falunak, 1753-óta anyakönyvet vezetnek a faluban. 1766-ig a gombosiak is itt vannak beírva az anyakönyvbe.

1758. június 9.-én Rendl, Gerencsér Istvánt nevezte ki uradalmi szabadosnak.

Cothman Antal, mint telepítési biztos, 1763. évi jelentésében ezt írja: "Doroszló falu hat év óta tisztán magyarokkal van betelepítve. A falu kellemes kissé emelkedettebb helyen, a Mosztonga rét mellett fekszik. Bár jó földje és vize van, mégis sokan nem földműveléssel, hanem csíkhalak fogásával foglalkoznak. A lakosok között sokan vagyonosak, elegendő lovakkal s barmokkal. Mérsékelt évi bér mellett az érsek bácsi erdejében fajzást is élveznek." Érdekes, ugyanebben az évben a bácsordasi (karavukovói) magyarokat is a földművelés elhanyagolásával vádolta és ez okból javasolta Doroszlóra vagy Veprovácra való áttelepítésüket!

A kimutatás szerint a bácsi kamarai kerületben Doroszló helységbe 1763. január 1.-től július 15.-ig 11 német családot telepítettek a Reich-ből és Lotharingiából.

Az első világháború végeztével impériumváltozás történt. Doroszló a megszülető Jugoszlávia kötelékébe került.

A második világháború idején két impériumváltozás történt. 1940-ben Doroszló Magyarországhoz került. 1945-ben újra Jugoszlávia része lett.

1945-ben az eltávozott doroszlói németség helyében a likai Perusity környékéről 505 személyből álló likai szerb telepescsoport érkezett a faluba. Megkapták az üres házakat [4], 20 ha telket, 48 ha kertet, 14 ha szőlőt meg 501 hektár szántóföldet osztottak ki a részükre.

1958-ig a jó öreg Mosztonga medrében kiásták a Duna-Tisza-Duna nagycsatornát, lassan megindult a technológiaváltás, a falu asszonyai, lányai is kivetkőztek, vagyis elhagyták népviseletüket. A falukép átalakult, városiasodott: 1966-ban vízvezetékhálózat, 1973-ban betonjárdák, 1982-ig korszerű műutak épültek minden utcában. A lakóépületek átépültek, 1975-ben automata telefonközpontot kapott a falu.

A viharos 90-es évek sok szenvedést hozott falunk számára. A katonai behívók és a rossz gazdasági állapotok, és az állandó bizonytalanság miatt az aktív lakosság nagy része elhagyta a falut és Magyarországra vagy Nyugatra települt át.

A faluba több hullámban szerb menekültek érkeztek, ezáltal a kivándorlások után még tovább hígítva az évszázados nemzeti összetételt. A falu jövője azonban még mindig a doroszlóiak kezében van, és ha odafigyelünk kultúránk és múltunk megfelelő ápolására, akkor megfogyatkozva is képesek leszünk fenntartani egyedi közösségünket a következő évszázadokra is.

Kovács Endre írásainak felhasználásával