A hajdani nádas-lápos Mosztonga, napjainkban a Duna-Tisza-Duna-csatorna partján található az egykor Bajkút nevet viselő kegyhely, amelynek ma Szentkút a neve.

A mai Doroszló határában levő szentkúti kegyhely mindenképpen az egykor Baykhot-Bajkod-Bajkút néven emlegetett helynek felel meg. A krónikások a jelenlegi helyét 1382-től egyértelműen a mai Doroszló, az egykori Kis-Zond, Fábiánfalva, Chomafalva, Dersfalva, Keresztúr, Falkomán Alathká, Széplak, Újfalu, Monostorszeg, Chazló, Fizeg, Fizér, Thawl, Prága, Krakó, Félegyház, Tótfalu, Fonó, Dorozlótótfalu, Bakatótfalu települések, de mindenképpen a, Mosztonga mocsár, rét, kaszáló, bura, lassan folydogáló mocsár-ér közvetlen közelében emlegetik. Az említett településnevek természetesen az idők folyamán részben eltűntek, részben átformálódtak, így Kis-Zondból és Nagy-Zondból a mai Szond alakult ki. A Mosztonga, mint mocsár, rét, kaszáló, stb. viszont medrének sekélységéből eredően szerepel többféleképpen is, hiszen volt időszak, amikor teljesen kiszáradt. A Mosztonga már 1256-ban is említett Bács megyében a terra Churg határjárásban (cadens in Mastangam). 1495-ben szintén említett pratum Mostonga Chamafalva, a mai Militics helyén és Doroszló mellett. Mosztonga mocsárról szól Váradi Péter kalocsai érsek is a nagyváradi püspökhöz írt egyik levelében, melyben irigyli az ő kedvező helyzetét, mert Váradon Szent László fürdőjét használhatja, maga viszont a Mosztonga mellett kénytelen tengődni, ahol akkora a hőség, hogy a víz teljesen kiszáradt, hogy még a békák sem kuruttyolnak, mert szárazon maradtak.

A doroszlói plébánia helytörténeti jegyzete, a kegyhely környékén egykori monostort is említ. Múltjáról igen keveset tudunk, viszont a Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára az I. kötet 75. oldalán Háj-Szt.-Lőrinc települést, mint Bodrog vármegye egyik legrégebbi és legnevezetesebb helyét jelöli. 1173-1183 között III. Béla neje, Margit, monostort alapított. Ezen monostor lakói prémontrei szerzetesek voltak. Iványi szerint az eredetileg Háj-nak nevezett helyen monostor és templom épült Szent Lőrinc vértanú tiszteletére, a körülötte létesült falu a Háj-Szent-Lőrinc nevet kapta. A Háj-Szent-Lőrinc-i káptalan eddig ismert első kiadványa 1262-ből való. Egy 1460. évi okmányban a város Bodrog vármegye székhelye. Egykori hírnevének ellenére sem térképek, sem okmányok nem bizonyítják egyértelműen. Pontos helyét Katona István és Jernei a mai Szond körül keresi, és Pesti Frigyes is Ó-Szond közelébe teszi. A Kalocsa egyházmegyei Schemathismus (1880) szintén az Ó-Szond nevezetű helyen keresi, ahol egy régi templom romjai láthatók.

A szentkúti templom ma

A Kovács-féle 1762. évi térképen Doroszló falu mellett Szond s egy templom romja van feltűntetve. Ezt tartja Steltzer a kérdéses régi monostornak. Donoszlovics szerint (Bácska,1881. évi 22. sz.) a nép a doroszló-szondi-gombosi erdőben levő templomromot is Szent-Lőrinc templomának mondja. Mégis csak a feltevéseken alapul az említett város és monostor lokációja, mivel sajnos a szomszédos falvak neveire sem bukkantunk az említetteken kívül. Szond létezése a XII. sz.-ra vezethető vissza - Iványi egyebek között ezt írja: "Éjszak felé is a mai határig lehetett, kelet felé talán még jobban benyúlt a Doroszlói határba (vagy talán éppen a mai Doroszlót, Bresztovácot, Szerbmiliticset is magába foglalta)."

A feltételezés bizonyára nemcsak részéről létező, hanem más, és a szondi lakosság részéről is, ti. az 1992. évi Kisasszony napi búcsún a szondi sokác asszonyok is úgy vélekedtek, miszerint talán Szondon, illetve Szondhoz közelebb jelent meg a Boldogságos Szűz, és ennek emlékére is járnak a szondiak a bajkúti Máriát látogatni.

Első okmányunk a Bajkútról, mint községről, 1382. május másodikán jött létre, amikor is Lajos király, Erzsébet királynő beleegyezésével, az óbudai klariszsza (Ferences - rendi) apácáknak, ezeknek felső vármegyei birtokaikért cserébe adja a Bács megyei királyi birtokokat: Belső Zond a vásár és a dunai vámmal és halastóval, továbbá az ide tartozó Alathk felével, a Széplak úti vámmal, továbbá Újfalu úti és piac vámmal, Külső Zond (exteria), Monostorszeg, Cházló, Fizér, Twl, Bájkut, Hurkus (?), Praga, Falkomán Krako, Tothfalu, Cheresfalva helységeket minden hasznaikkal, így a kamarai haszonnal is, amelyet az apácák egyéb birtokaikon nem fizettek, amit az 1438-ból eredő okmány is bizonyít.

A település mindenképpen a birtokbavétel után az apácák tulajdonát képezte hosszabb időn át, bizonyára a török pusztításokig, amikor e tájon is igen megfogyatkozott a nép, bár akadnak feljegyzések a török időkre vonatkozóan is a kegyhely létezésével kapcsolatban.

Az 1439. évben az iratok szerint az apácák tiltakoznak Tallócki Máté és fivérei ellen Zond és a hozzá való falvak, erőszakos megtámadása és elfoglalása miatt.

E szerint, mínt Iványi mondja, Zond volt az uradalom feje és középpontja.

1466-ban az apácák birtokaként emlegetett Czobor Szent Mihály és Halmos mellett övéké volt Ujfalu, Kis Zond, Nagy Zond, Krako, Falkomár és a Bajkod. 1480-ban a titeli prépost hatalmaskodott egyebek között Bajkodban is. 1482-ben egy hatalmaskodási perben, 1498-ban pedig Bajkod által történt birtokháborítási perben említik a Bajkutat.

1507-ben említést találunk Jakabfalva előnévvel, Stef. Korkany-ról a Cházló és Bajkod birtokok ügyében.

1517-ben birtokháborítás történt a Bajkút környéki Zond városban, Praga, Falkomár és Chazlóban, a Dunántúlról Valkó vármegyéből, és ugyancsak itt történt 1518-ban hatalmaskodás Belső Zond, Külső Zond, Totfalu, Twel, Cherefalva, Füzegh, Széplak, Cházló és Bajkod ellen Bács vármegyében, és Ujfalu ellen Bodrog vármegyében.

A szentkúti külső oltár

Az 1522. évi dézsmalajstromban Bajkod, Fábiánfalva, Falkomát, Dersfalva, Monostorszeg, Kyzond van felsorolva. Ugyanebben az időben a Bács vármegyei dézsmalajstrom Bajkot 32 adózóját említi.

A török hódóltság idején, 1610-ben, az apácák a pozsonyi káptalan előtt tesznek óvást az ellen, hogy e zavarteljes időben nehogy valaki az ő birtokaikat, többek között Doroszlót is, elfoglalni merészelje.

A települést a török defterekben nem említik, az időtájt e vidék is elnéptelenedett. "A török uralom után a régi kegyhely ismét a hívek nagyobb áhítatának tárgya lett s most már nem ťBajkútŤ-nak; hanem Szentkút-nak nevezték és ma is igen sokan így nevezik.

A sok okmányi felismerésből világos, hogy ezen hajdani helység a Bájkot, az óbudai apácák birtoka 1610-ben Szond körül volt. "Neve még ma is fennáll a Doroszló falu határában a Mosztonga vize mellett levő Bajkút nevű kutacskában, amelyhez 1790. óta a hívő lelkek, kivált vakok, bénák...mint kegyhelyhez zarándokolnak s mindennemű testi bajoktól gyógyulást remélnek."

A későbbi kiadványokban is folyamatosan említik a kút létezését. A Bajkút c. 1929-ben kiadott nyomtatványban ezt olvashatjuk: "Doroszló régi búcsújáróhely. Az egyházmegye hely- és névtára feljegyzése szerint a szentkúti kápolna több mint 100 éves. A búcsújáróhelyről van feljegyzés már a XVI. sz.-ból". Körmendy István doroszlói plébános így írja le a Szentkút történetét: "A Kalocsa érseki főegyházmegyében, Bács-Bodrogh s a magyar királyi kincstárhoz tartozó Doroszlón, a község határában, a község mellett a Mosztonga vize mellett, emlékezetet meghaladó idő óta létezik egy kutacska, melyet Bajkútnak neveznek." Továbbá: "Ugy Bajkút mint Doroszló a török terjeszkedése ideje alatt (1526-1604) teljesen elpusztult, csak a csodás erejű kútja maradt meg, amely a török uralom alatt is Mária tisztelőinek búcsújáró helye volt. A török uralom után fokozottabb tisztelettel veszik körül a környékbeli hívek a Bajkutat, melyet Szentkútnak hívnak.

Említést kell tennünk egy későbbi kiadványról is. Bárth János munkájában, 1983-ban ezt írja: "1885-ben Horváth Imre doroszlói plébános, egy bizonyos szentkúti napló alapján rövid históriát írt a szentkútról, különösen annak csodáiról. A kéziratot benyújtotta az érsekséghez jóváhagyás céljából. Az érseki hivatal kiadta a szöveget lektorálás céljából a doroszlai származású Kleiner Lajos kalocsai nagyobb papneveldei igazgatónak. Kleiner túl hevenyészettnek találta a fogalmazást, zavarosnak a szöveg szerkezetét és pontatlannak a történeti adatokat. Horváth Imre helyett, Kleiner Lajos maga kezdett kutatni az érseki levéltárban miként írja - a régmúltat illetően kevés eredménnyel. 1889. aug. 14-én kelt részletes lektori véleménye azonban ma is tanulságos olvasmány. A bírálat hatására Horváth Imre közölte feletteseivel, hogy a történeti részt teljesen kihagyja és csak a csodák elmesélésére korlátozza munkáját. Végül a megrövidített kézirat 1887-ben jelent meg Malatin Antal kalocsai nyomdájában a szerző nevének feltűntetése nélkül. (Horváth Imre, 1887)”

Amikor 1752-ben Rédl kamarai adminisztrátor április 5-én szerződést írt alá a török pusztítás utáni Doroszló puszta újratelepítéséről, Dormán Pál, aki a szervezést vállalta, a megérkező új honfoglalókkal először a szentkúti emberért küldött, aki az érkezőket a lápos Mosztonga partján, mint a Bajkút szolgája, név szerint Gergelyfy Erazmus, vézna, csuhás, koldúsbarát fogadta. Kenyere és sója sem lévén, békét és vigaszt hirdető testvéri szót kínálhatott csak fel az érkezőknek. 1753-ban ő fektette le az anyakönyveket és látta el híveinek lelki gondozását.

Mind a felsorolt tények, mind pedig a Bajkút c. nyomtatványban megjelölt 1532. évi okmányra való utalás igazolja a Bajkút folyamatos létezését a török időkben és azután is, amikor már Szentkút néven említik.

A szájhagyomány szerint a vidéket, a jelenlegi Doroszló környékét, egykor mocsár borította. A mocsár lakói betyárok lehettek. Erősek, egészségesek voltak, mert a közelben lévő csodás erejű forrás vizét itták. Ezek az emberek a betegeket is elvezették a forráshoz. Egy kis házikó is volt a közelben, de ez a tűz martalékává vált, amelyben bennégett a sok mankó, bot, amit a gyógyultak hagytak ott. A mocsár később kiszáradt, de a forrás megmaradt tiszta, gyógyító vizével.

Az elkövetkező időkből sok csodás esemény fűződik a Szentkúthoz. A Bajkút c. kiadványban erről így olvashatunk: “A legtöbb azon időkben történt, amikor az Isten különös közreműködésére volt szükség, hogy a katolikus hit Bácskában ne csak megmaradjon, hanem felvirágozzék.”

A nép ajkán mais élő legenda szerint a Boldogságos Szűz közbenjárásával kapcsolatos a Szentkút csodatevő vizének gyógyító ereje. A Doroszlóiak Szűz Mária szentkúti megjelenésével magyarázzák a kút vizének csodás erejét. A legendának több változata él még a néphitben. Egyik szerint a Szűzanya megjelenésekor lábával megérintette a földet, s azon a helyen forrás fakadt, csodatevő víz buggyant ki, ami valójában a Mosztonga melletti kutacska. A Doroszlói Kovács Endre helytörténész adatközlői szerint a Szűz megfürdött a Mosztonga vizében.

A kút és a Mária szobor

A Doroszlói születésű Sz. Tancsik Mária emlékezete szerint az 1930-as évek derekán élő 80 éves emberek mesélték, hogy erre a kútra járt vízért egy istenhívő leány, aki egyszer vízmerítés közben meglátta a kútban Szűz Máriát. Ugyanez az adatközlő mondta, hogy a lakosság azt tartotta, hogy a Szent Szűz többször is megjelent a Szentkútnál, mégpedig a Mosztonga felől, a vízen jött. A nádasban ugyanis volt egy folyosó, ahol a ladikok jártak, a "csónakcsapás". Ott a víz soha nem fagyott be, és a Doroszlói lakosság ezt tartotta Szűz Mária útjának. Mások szerint a Mosztonga vize mindenütt zavaros volt, de ahol a Szűzanya megjelent, tükörsima, tiszta volt, és ott sosem fagyott be.

A csodás gyógyulásról szóló első feljegyzés 1792-ből származik. Ekkor egy 40 éves gombosi vak ember, név szerint Zablóczky János, aki Szűz Mária nagy tisztelője volt, és sokat fohászkodott hozzá szeme világának visszanyeréséért, egy éjszaka álmot látott. A Szűzanya azt sugallta neki, hogy menjen át Doroszlóra, ott mossa meg szemét a Szentkút vizében. O ezt megtette és visszanyerte látását.

A doroszlóiak emlékezete és a legenda szerint, amikor Zablóczky János boldogságában lenézett a kútba, ott a Szűzanyát vélte látni egy szép asszony képében.

Szűz Mária doroszlói jelenéseivel kapcsolatosak a következő hiedelmek is: "Lënn, a szentkuti Máriáná ojan fagyökerek vótak, egész szépen mëgmutatkozott rajta a Szüz Mária".

"Ëgy izrába mëg elkezdtek gyünni a sokacok a Máriáhó... Az eggyik fának a gyökere, ott lënn a Máriáná, ojan furcsán kifórt: oda térdepűtek és imádkoztak, mer hogy az valami égi jel, mittudomisén, tán hogy ujra megjelent a Szüz Mária".

Egy Doroszlóra látogató gunarasi zarándok tudomása szerint a forrásnál egy alkalommal megjelent Szűz Mária árnyéka.

Bálint Sándor úgy tudta, hogy a doroszlói jámbor nép szerint Doroszlón történt a Lourdes-i jelenés, a szeplőtelen fogantatás Lourdes-i kinyilatkoztatása.

A doroszlói lelkészek több mint 80 gyógyulást jegyeztek fel a kegyhelyen, az utolsót 1988-ban.

A csodás gyógyulásokról hallva mindinkább szaporodott az idevándorló zarándokok száma. Kovács József királyi tanácsos és Polyák (Potyák?) szolgabíró közbenjárására, valamint Odry András szorgalmazására készült el az első kápolna a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, amit a doroszlói kincstári erdőhivatal erdőmestere építtetett fogadalmát betartva, miután bántó köszvényétől megszabadult.

A kápolna építésére Gyuroska István plébános 1796 júniusában keltezett levelében kért engedélyt a kalocsai érseki hatóságtól. 1796. június 5-én tárgyalta a főszentszék a kérését, és megadta az engedélyt az építkezéshez. Ez a kápolna fából készült a Szentkút közvetlen közelében, és csupán öt öl hosszú és másfél öl széles volt, misézni nem lehetett benne.

A külső Mária szobor feszülettel

Az 1803. és 1806. évi Visitatio Canonica már megemlékezik a Szentkutat magában foglaló kápolnáról, amely ismeretlen időpontban, valamikor a XIX. sz. első felében elenyészett.

A második kápolna 1808-1809 körül szintén fából épült, mely 1859-ben a tűz martalékává lett. Bizonyára a benne elhelyezett sok égő gyertyától gyulladt ki. Ebben már misézni is lehetett. A helybéli hagyomány szerint egy szekérre valómankó és a gyógyult, egykor rokkant és béna zarándok által itt hagyott más tárgy égett benne. Ennek a helyén áll, a kút közvetlen közelében az 1861-ben felállított, Szűz Mária, Mennyország Királynéja kegyszobor.

"A harmadik kápolnát, amely már kis templomnak is beillett, Körmendy István plébános építtette 1823 és 1825 között téglából, fa mennyezettel és fa toronnyal. Viszonylag távol állt a Szentkúttól. A mai szentkúti templom elődjének, illetve egy részének tekinthető. Metszetrajzát egy szentiváni (Prigrevica) ácsmester, Riedmüller György készítette 1823. május 22-én. 1824. január 14-én Gfelner Ferenc zombori kőműves munkája nyomán a falak már készen álltak. Rajtuk volt a tetőszerkezet és a zsindelytető is, amelyet a tervező, Riedmüller György készített. Ekkor azonban vita támadhatott az építők és a plébános között. 1824. január 14-én kelt bizonyságlevelükben, a doroszlai bírák tanúsították, hogy a zombori kőművesmester nem volt hajlandó legényeket adni az építés befejezéséhez, ezért a plébános kénytelen volt más kőműveseket megbízni a munkával. Riedmüller György valószínűleg tönkrement. Halála után, 1833-ban a kamarai uradalom ügyvédje követelte Zsinszky Ferenc doroszlai plébánostól a szentkúti kápolna még ki nem fizetett munkadíját. A negyedik szentkúti kápolna, amely azonos a mai szentkúti kis templommal, a harmadik átépítése, megnagyobbítása révén keletkezett 1874-75-ben. Terveit, költségvetését már 1872-ben elkészítették, de az érseki hivatal különböző kifogásokat támasztott, elsősorban azért, mert sokallta a kápolnára fordított összeget. Torma József Doroszlói plébános azonban, aki leveleiből ítélve ügyes és kitartó szervező lehetett, az akadékoskodókkal szemben végig kitartott a kéttornyú változat megépítése mellett. Hangoztatta, hogy a hívek igénylik a két tornyot, mivel a legtöbb kegytemplom kéttornyú, ezért a doroszlai Szentkút sem adhatja alább. Végre 1874. augusztus 10-én megkötötték az építési szerződést Holzinger János filipovai építőmesterrel, aki a munkálatok nagy részét a tél beálltáig el is végezte. Fölmerült, hogy tavasztól őszig épüljön a templom, de ezt az ügyes plébános elvetette, mert így az építkezés zavarta volna a nyári búcsújárásokat és megfosztotta volna a szentkúti kápolnapénztárat egy esztendő búcsújáróinak adományaitól. Az 1875-ben befejezett templom építéséhez a doroszlaiak sok fuvarral, illetve a téglaégetéshez tüzelővel járultak hozzá. Vállaltak fuvart a környező helységek is. Haynald Lajos érsek 1000 forintot adományozott a szent célra. Torma József plébános 1875. augusztus 9-én kelt levelében jelentette főpásztorának, hogy élete nagy vágya teljesült: elkészült a szentkúti kegykápolna. Szeretné, ha valamelyik nagy búcsú alkalmával az érsek szentelné fel."

1908-ban dr. Városy Gyula kalocsai érsek látogatást tett a kegyhelyen, és az ódon felszerelést látva, ígéretet tett annak felújítására. Így kerülhetett sor újabb építkezésekre. Ebben az évben került sor a Lourdes-i barlang megépítésére is a kegyhelyen, melyhez Cseke János 400 koronát adományozott. A barlangba állított Lourdes-i Mária szobor megáldására 1910-ben került sor.

A még ma is létező díszes kútszerkezet és a fölötte emelkedő díszes oszlopos épület, valamint a mosakodómedence megépítése Petrovácz Gyula érseki mérnök tervei alapján készült. 1909. március 21-én a zombori Angyal János építőmesterrel kötöttek szerződést a kivitelezésről. Az építmény gyorsan elkészült, és a tervező már az év augusztus 20-án értesítette az érsekséget a munka befejezéséről. Az akkori doroszlói plébános, Knézy Péter, nem volt elégedett a munkával, és több ízben is kifogást emelt a kút működésével kapcsolatban.

Knézy Péter plébános nevéhez több vállalkozás és építkezés fűződik a Szentkútnál. Ő építtette 1909-ben azt a 42 m hosszú nyitott folyosót, ahol a búcsúk alkalmával a vendégpapok a gyóntatást végezték. A folyosón ma is állnak a háromfülkés fa gyóntatószékek, ahol ma is gyóntatnak. Az épület végében van egy zárt helyiség, az ún. "süketszoba", ahol a nagyothalló híveket gyóntatták régen. A téglakerítés megépítése is az említett plébános nevéhez fűződik, aki telekcserét eszközölt ki a Szentkút számára és környékét fákkal, bokrokkal szép parkká alakította.

A kegytemplom napjainkban is szép látványt nyújt a Militics felől érkező utas számára." Hosszúsága: 26 m. Szélessége: 12 m. A főtemplomtól egy mérföld és 100 m távolságban van" - olvashatjuk a Knézy Péter által kiadott és a doroszlói lelkészi hivatalban őrzött falutérkép másolatán.

A szentkúti napló egy későbbi adata szerint, meghatározójának és időpontjának feltűntetése nélkül, a templom 24 m széles, 8 m hosszú, bal szárnyként a sekrestye 8 m széles és 6 m hosszú.1923-ban épült meg a kápolna közvetlen közelében a gondnok, ill. a harangozó lakása. Knézy Péter plébános erről a következőket írta: "július 28-án híveim hozzáfogtak a harangozólak megépítéséhez. A földet hozzá két nap alatt hordták össze, pár nap alatt a falakat feltömték. Ingyen és vígan. November 27-én Papp Fábián harangozó elfoglalta a lakást".

A kegyhely elrendezése

Ebben lakott a templom harangozója, aki egyben a szentkút és a kegytemplom gondnoka is. Tavasztól őszig minden nap rendszeresen harangoztak a szentkúti kápolnában is. Reggel és este nem azonos időben a faluban lévő "benti" templom harangjával. Reggel egy órával később, este egy órával előbb kondultak meg a szentkúti harangok. A kegyhelyhez közel lakó és a hozzá közel eső határrészben dolgozó emberek számon is tartották ezt a harangszót. A harangozó feladata volt a templom és környékének takarítása és rendben tartása. A faluban a következő régi szentkúti harangozókra emlékeznek: Sugár, Hajvert, Szitás, Dékány, Pető Lajos, Molnár, Szűcs, Traub. Jelenleg egy Militicsről ideköltözött fiatal, Marinovic család végzi a harangozói teendőket.

A kápolnának három bejárata van. Főbejáratának közvetlen közelében van jobbról a karzatra vezető falépcső, balról a harangköteleket rejtő fülke. Így a főbejárati belépő a templom szélességének egyharmada, majd a továbbiakban teljes szélességében kitárul. A templom eredeti, első berendezéséről csak utalásokból tudunk. Napjainkban, a hely minél jobb kihasználása érdekében, mozgatható, könnyű padok vannak a közepén. A kápolna befogadóképessége 500 ember.

A szentély a kápolna legbelső részében egy lépcső magasságával kiemelkedik a kápolna padlózatának felületéből. Az oszlopos, régi oltárt, a korszerű liturgiának megfelelő szembemiséző oltár elkészültével,1967-ben lebontották. A régi oltár mögötti díszítés és az oltárkép megmaradt. Ez valójában portré, amely anyát ábrázol gyermekével. Ez esetben a Doroszlói Szüzet a gyermek Jézussal. A kép Cranach Lukas műve, a Segítő Szűzanyáról, melyről a számos másolat közül ezt Johann Georg Baader készítette 1794-ben. A képet magába foglaló keret jobb és hal oldalán egy-egy angyalalak látható, "kezében" tartva a szentképet. A keresztény eszmekörben az Apokalipszis napbeöltözött asszonynak ábrázolja a terhes Máriát. A kápolnában elhelyezett oltárképet a nap sugaraira emlékeztető díszítés veszi körül, utalva a nap sugarainak jótékony hatására. A simogató, ajándékosztó fénykarok a Szűz kegyeinek szimbólumaként is értelmezhetők. Az oltárdísz felső csúcsán ragyogó napforma látható, mint Krisztus - Illés próféta nyomán az "igazság napja". Az igazságossá szimbóluma jelezi hogy "mindenre fény derül".

Az oltárkép fölött a következő felirat olvasható: SUCCURRE NOBIS PIA VIRGO CADENTIBUS vagyis: KEGYES SZŰZ, SIESS SEGÍTSÉGÜNKRE, ESENDŐ EMBEREKNEK.

Az oltár mindkét oldalán, egy-egy emelvényen, két magyar szent, Szent Imre és Szent Erzsébet szobra áll. A szentkúti napló elsárgult lapjain olvashatjuk, hogy 1914-ben Kapossy Györgyné Diósy Erzsébet költségén helyezték oda őket, bár ebben az évben, a világháború miatt a búcsú be volt tiltva. A templom jobb oldali falába épített vitrinben őrzik az ezüstből készült offereket, áldozati tárgyakat, az egykori gyógyult (módosabb) zarándokok hálájának kifejezőit. A korábbi oszlopos oltár lebontása tette szükségessé a tabernákulum, a szentségház áthelyezését. A rajta elhelyezett két jel az ALFA és az OMEGA, a kezdet és a vég szimbóluma. Az alatta álló örökmécses villanyárammal működik, és napjainkban már csak búcsúnapokon világít, jelezve az oltáriszentség jelenlétét. Az oltártól balra a vállon hordozható Szűz Mária-szobor kapott helyet. Valamikor a Mária-lány társulat tagjai újhold vasárnaponként fehér, hímzett népviseletben a templomi körmenetben vállukon vitték e szobrot, méghozzá nem itt, hanem a falu templomában. Ez a társulat az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején feloszlott, és akkor került a szobor a kápolnába.

A templom. dísze egy 150-cm hosszú díszgyertya is, amely a zombori Janovics család ajándéka; valamint egy Szent Antal-szobor és egy kisebb méretű Mária szobor. A plébániahivatal egy 1942-ből származó feljegyzésében olvashatjuk: "Magában a kápolnában csak egy oltár van. A múltban sok volt a búcsús és több pap is jött kisegítésre. Hogy minden pap idejében celebrálhasson, a kalocsai érseki hatóság engedélyével a sekrestye feletti oratóriumban még két oltárt állítottak fel, amelyek ma is épségben vannak, melyeket 1942. augusztus 31-én a német diákok napja alkalmából rendezett be főtisztelendő Moullion Kálmán a "Jugendruf" szerkesztője." Továbbá: Knézy Péter plébánossága alatt a Szentkút környéke új arculatot nyert és kellemes, megnyugtató környezetet biztosított az ideérkező zarándokok számára. Az évek folyamán azonban többször is szükség volt javításokra és tatarozásokra.1942-ben felújították a kápolna külsejét. Ebben az évben a Szentkút melletti Mária-szobor is betonkerítést kapott, amit Kovács János helybéli mester készített; 1944 tavaszán pedig új kövezettel rakták ki az utat a templomkert bejáratától a kápolna ajtajáig. Fritz Ferenc feljegyzéseiből tudjuk, hogy a második világháború alatt a kápolna színes ablaküvegei megsemmisültek, ez volt a háború alatti egyetlen kár a kegyhelyen. Az egyház üldöztetésének idején, 1947 pünkösd hajnalán megrongálták a kút melletti szobrot.1952-ben egy hatalmas vihar lesodorta a kápolna bádogtetejének egy részét, és ekkor az egész tetőt vörös cseréppel borították, ami akkor 159.728 dinárba került.

A nacionalizáció a kegyhelyet sem kímélte. A mellette levő csárdát és a hozzá tartozó udvart, kertet, 326 négyszögöl területet, nacionalizálták. Ez a csárda szolgálta ki a zarándokokat és a búcsú ideje alatt az itt tartózkodó vidéki papokat. Így akkor az egész terület 1343 négyszögöl maradt. Napjainkban a kegyhely összterülete 2 katasztrális hold. A kegyhely melletti jelenlegi csárda elődje az országút túloldalán, a maival szemközti helyen állt. Az egyszerűen megépített tömegszállás, vendéglő a falubeliek tudomása szerint, anyagi tehetség hiányában ment tönkre. A csárda napjainkban is berendezkedik a zarándokok fogadására, étellel-itallal várja őket. Egy ideig az egyház bérelte is a vendégpapok és szerzetesek fogadására és ellátására, hogy a búcsú szertartásainak lebonyolítása közben ne kelljen hosszabb időre eltávozniuk a Szentkúttól.

Fritz Ferenc plébánossága idején, 1960-tól, ismét végeztek kisebb-nagyobb tatarozást és alakítást a kegyhelyen. 1967-ben a Fatimai Szűz tiszteletére egyházmegyei adakozásból, kívül-belül felújították a kápolnát. A nedves falakat szárító csatornákkal látták el, felületét újra malterozták, felújították a villamosvezetéket, az ereszcsatornákat, és rendbe hozták a kút szerkezetét. Ekkor készült a szembemiséző fehér márvány oltár is, melyet a zombori "Kamen" vállalat készített. Ez év szeptember 3-ára tervezték az oltárszentelést. Erre az alkalomra az egyéb vendégeken kívül mintegy 4000 fiatal érkezett a kegyhelyre, az oltárt viszont arra az időpontra nem sikerült befejezni, ezért a felszentelést egy későbbi időpontban tartották.

1972. március 6-7-én került sor a régi kálvária szétbontására, melynek téglaanyagát a későbbi építkezéseknél hasznosították. 1972-ben telekcserével megnagyobbították a kertet, így a kápolna mögötti területre helyezték át a falu távolabbi részéről a kálváriát is. 1973-ban, az időközben kiadott "Pártlevél" miatt, a kálvária felállításához engedélyt senki sem mert kérni, így ez a munka elmaradt.

A szabadtéri oltárt a golgotával együtt 1974. augusztus 25-én szentelték fel. Az 1980-as években is folytatták a tatarozást és felújítást, ami György János plébános nevéhez fűződik. Ezt főleg adakozásból vagy önkéntes munkával valósították meg a Bácska, a Bánát, és a Szerémség katolikus hívei. Többek között kibővítették a gondnoki lakást, a vendégpapok szálláshelyét. Freskósorozatot, áhítatra buzdító képeket helyeztek a gyóntatófolyosó falára. Ez Horváth Lajos becsei festőművész alkotása.

A doroszlói plébániahivatal keretében a Szentkútnak mindig külön költségvetése és pénztára volt. Így mindkét templom a plébánia kötelékébe tartozott és a falu híveinek lelki gondozása is egy papnak a hatásköre.

Raj Rozália, Nagy István

Kapcsolódó oldalak:

A szentkúti napló

A Szent Imre egyházközség

A Szent Imre plébánia története

Az egyházközség honlapja

A Szentkút honlapja